Végzetes húsevés?

vegzetes-husevesA mezőgazdasági állattartás sokkal jobban – mintegy 51%-ban – járul hozzá az üvegházhatás kialakulásához, mint korábban gondolták. Ebbe nemcsak az állatok által kibocsátott gázok, hanem például a tartásuk, a hús feldolgozásának, tárolásának energiaigénye is beleszámít.


Az ENSZ egy 2006-os elemzése már felhívta a figyelmet arra, hogy milyen veszélyeket jelent az állattartás a klímára, érzékletes példa volt, hogy például a szarvasmarhák által kibocsátott metán milyen mértékben fokozza az üvegházhatás kialakulását. Az akkori számítások szerint az állattenyésztés – és a hozzá köthető tevékenységek, iparágak – a világ károsanyag-kibocsátásának 18 százalékát teszik ki, és ez meghaladja a szállítási szektor környezetkárosítását.

A World Watch Institute új tanulmánya szerint viszont sokkal rosszabb a helyzet, mert „az emberi tevékenységek által kibocsátott üvegházhatású gázoknak legalább 51 százaléka az állattenyésztésből ered.”

A várhatóan nagy vitákat kiváltó tanulmány írói úgy számolnak, hogy a világ mezőgazdasági állatállományai – tehenek, sertések, juhok, kecskék, tevék, szárnyasok stb. – évente 32 milliárd tonnányi széndioxidot és más káros gázt bocsátanak ki (figyelembe véve a légzést is), és ez több mint az ipari termelésé. A becslések szerint a levegőbe kerülő metán legalább 37 százaléka a szarvasmarháktól ered, és az újabb elméletek szerint a metán harmincháromszor károsabb az éghajlatra, mint a széndioxid. A közvetlen gázkibocsátás mellett rendkívüli károkat okoz az is, hogy egyre nagyobb az állattartásra – ide értve a takarmányozást – felhasznált földek nagysága, vagyis csökken az erdők és természetes növények területe. Arról nem is beszélve – állítják a tanulmány szerzői -, hogy a hústermesztés igen sok járulékos költséggel jár, például az európai sertéseknek Brazíliából szállítják az olcsó szóját, ahogy igen energiaigényes maga a húsevés is, hiszen a húst hűtve kell tárolni, és sokáig kell főzni.

A szakértők úgy vélik, az állattenyésztési gyakorlat megváltoztatása, vagy egyszerűbben fogalmazva: a húsevés visszafogása ma fontosabb feladat a klímavédelemben, mint a fosszilis energiaforrások kiváltása a megújuló energiával. És állítólag az energiafelhasználás megváltoztatásánál gyorsabb eredménnyel kecsegtet a vegetáriánus étkezés, ahogy az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testületének elnöke, Rejendra Pachauri mondta: „a csökkentett húsfogyasztás a legvonzóbb lehetőség az éghajlat változásának kivédésében”.

Mezőgazdasági szakemberek azt mondják, ezeket az adatokat és elméleteket nagyon alaposan meg kell vizsgálni, mielőtt cselekednénk, pláne ha meggondoljuk, hogy a világ sok országában a kormányok is támogatják valamilyen formában a mezőgazdaságot, a hústermelést. Kérdés, hogy politikailag mennyire lenne bölcs az amúgy is gyakran tiltakozó állattartókat az állományuk radikális csökkentésére kényszeríteni. Ráadásul nemrégen még az is kiderült, hogy a házi kedvencek tartása is károsítja az éghajlatot. Új-zélandi kutatók szerint legalábbis egy középtermetű kutya táplálásának ökológiai költsége – évi 164 kiló húst és 95 kiló gabonafélét számítva – akkora, mintha 10 ezer kilométert vezetnénk egy 4,6 literes Land Cruisert.

Forrás: MR Online

A jelentés teljes szövege itt olvasható (magyarul).

1 hozzászólás to “Végzetes húsevés?”

  • Liet:

    A nyugati civilizáció húsmániája valóban szörnyű. Teljes kilendült a mértéktelenség felé. Elvesztette kapcsolatát a lényekkel akiknek húsát elfogyasztja. A civilizációs gépezet megteremti a lehetőséget, hogy úgy együk meg holt élőlények testét, hogy eszünkbe se jusson, azok valaha éltek, mozogtak, szenvedtek vagy boldogok voltak esetleg fájdalmat éreztek. Már fel sem tűnink, micsoda álszentség napjában többször húst enni, de a vértől riadtan elfordulni. Arról már nem is beszélve, hányan lennének képesek akár csak egy nyulat agyonütni, megnyúzni vagy éppen egy tyúk nyakát elvágni és megkopasztani. A májkrém meg a szalámi ugyanakkor nélkülözhetetlen. Az élet tisztelete már csak nyomokban él. Az emberek többségének semmi kapcsolata nincs már az állatokkal. Nem örül születésüknek, nem nézi elégedetten ahogy nőnek, fejlődnek, nem aggódik ha betegek, nem szorul össze a gyomra ha szenvedni látja őket, s nem fáj neki ha elpusztulnak. Kapcsolat, érzelem és tisztelet nélkül feléli anyagi testüket. S itt most nem a húsevésben van a hiba, a fő baj, hogy lelketlenül, lelketlenné tápláljuk, formáljuk testünket.
    Nagyon sok időn keresztül ez másképp volt. Az embert mindennapjaiban seregnyi állat vette körül. Háziállatok. Együtt, egymásért léteztek. Az állatok feladták vad szabadságukat, az ember menedéket adott nekik. Az egyed jobb esélyekkel indul az életben, a faj pedig biztosabban fennmarad. Cserébe az életükről nem az éhhalál, a vadon ragadozói, vagy betegségek döntenek, hanem az ember. Ezáltal évezredeken át formálja őket. A vér s a halál csak egy része a szövetségnek. Éppen úgy ahogy a gondoskodás, odafigyelés, öröm, és aggodalom. Mert ha ez utóbbiakat megéli az ember, ahogy megszületnek és felnőnek állatai, amikor vérüket veszi, az már valóban áldozat lesz. Tisztelni fogja a testükből készült ételt, mert látja benne az életet.
    Amit napjaink civilizációjában az állatokkal teszünk elfogadhatatlan. De nem szabad, hogy a szélsőség elvakítson bennünket. Ezért született ez a bejegyzés. A fenti cikk állításai bizonyára mind helytállóak…, egy dolog hiányzik csak. Amikor azt írja “állattartás”, előle kifelejti, hogy _iparszerű_, _nagyüzemi_, _intenzív_.
    Mert Krisna-völgy tehenészetéből is felszabadul némi metán s mégsem kell aggódni emiatt. Hiszen más a mérték. A mi gazdaságunkban például a lovak, tehenek, juhok egész évben kinn legelnek a szabadban. Takarmányköltség, szállítási költség, illetve energiabefektetés, illetve szennyezés nincs. Isznak a patakból, esőből, harmatból. Télen kapnak csak szénát és szemestakarmányt amit nem Braziliából hanem 1,5 km távolságból származik. A legelő páratlan fajgazdagságú élőhely. Menedéket nyújt számtalan, növénynek, rovarnak, emlősnek, madárnak amelyek már-már végzetesen visszaszorultak az iparszerű tájhasználat következtében. A szántó ahol például – a vegetariánusoknak nagyon fontos – gabonafélék teremnek, gyakorlatilag egy sivatag.
    A (nem túl távoli)jövőbe tekintve, amikor nem áll majd rendelkezésünkre a kőolaj és földgáz, az állattartás jelentősége jelentősen megnövekszik. Mondhatni szinte ez az egyetlen út a túléshez. Olaj és gáz nélkül nincs műtrágya amely nélkül a végletekig kimerített talaj nem terem már. Nincsennek növényvédő szerek, amelyek elpusztíthatnák a hatalmas egybefüggő táblákon szaporodó kártevőket. Nem működnek a gépek amelyekkel művelhetnénk a földet vagy szállítanánk a termést vagy az élelmiszert. A nyersanyagok ipari feldolgozása élelmiszerré sem működhet tovább.
    Így hatalmas területek szabadulnak fel. Ezeken egy lehetőség van valamiképpen élelmet termelni,… ez pedig a legeltetés. Az állatokra a gépek hiányából adódóan is nagy szükség van.
    A természet remélhetőleg elindul a gyógyulás útján. Több (tíz)ezer ével visszavetve ahhoz képes amilyen viszonylag háborítatlan formájában a Kárpát-medencében, úgy 500 évvel ezelőtt volt.
    Ilyen időtávban visszanézve a múltba a gazdálkodást a legeltető állattartás, halászat, gyümölcsészet határozza meg. A szántóterületek aránya csekély. Azt gondolom ebbe az irányba érdemes indulni. Ma az országban az állatartást csaknem felszámolták. E két dolog miatt az állatállomány csökkentéséről írni – ahogy a fenti cikkben is olvasható, meggondolatlanság. Az állattartás lelketlen húsgyártásként való bemutatása pedig még jobban eltávolítja az embereket ettől az életformától, így bizonyos szinten az élettől magától.
    Átérzem a Krisna-hívők ellenszenvét az ipari hústermeléssel szemben. Mégsem gondolom azt, hogy ez elegendő ok legyen az állatartással kapcsolatos demagógiára. Nem szabad az állatartásról formált képet csak és kizárólag az iparszerű termelésre szűkíteni. Erre a krisna-völgyi tehénvédelem jó példa. Ugyanakkor nem értem, hogy miért kell démonizálni bárminemű gazdálkodási módot ahol állatok vére folyhat. A tehenek esetén a nem ölés elve egészen jól alkalmazható. Bár azért vannak kétségeim, hogy a gazdaság tud-e ennyi ökörnek munkát adni. Fejni meg csak jó volna. Szaporább, vagy nagyobb számban tartott állatok esetén ez a módszer nem kivitelezhető. Egy fejős juhászatban például, 100 jól tartott, egészséges anya kb 120 bárányt hoz világra évente. A kosokat nem lehet szekér elé fogni. A juhokon kívül pedig számtalan állat van még amely hozzátartozik e tájhoz. Az ember velük együttműködve töltheti be szerepét. Megteremteni a lehetőséget az élet legkülönbözőbb formáinak kibontakozásához. Ezt pedig csakis tehenekre alapozni nem lehet.
    Remélem a Krisna-tudatú Hívők Közössége is túllép egyszer a fekete-fehér, jó-rossz végletes hangsúlyozásán és beilleszkedik új Otthonába.

    Üdvözlettel

    Sind Liet Interior

Hagyj üzenetet

1%
Az Öko-völgy Alapítvány adószáma:
18786435-1-14
Keresés
Webshop
Ökovölgy hírlevél
E-mail cím:*
Név:*
E-mail cím újra:*
Kisfilmek
“Az étel nem a boltból származik.” Film Sivaráma Swamival Rovarpusztító rozsdafarkúak biokertünkben – kisfilm
Fotógaléria
Loading...
image gate_zoldklub_krisnavolgyben_2009-jpg image corvinusklub_2010marc22_k-jpg image meheszet-jpg image hazafele_a_foldekrol-jpg image oszi_tajkep-jpg image gyumolcsfak_tavasszal-jpg image fozes_foldtuzhelyen-jpg image szenaforgatas-jpg image krisna-volgyi_gyerekek-jpg image cserepkalyha_epites-jpg image img_7820-jpg image img_8245-jpg

Kiadványaink
Szakdolgozóink
Az Öko-völgy Alapítvány konzultációs segítségéveleddig 48 hallgató védte meg szakdolgozatát.
Védjegy használati jog
Idézet
"Az emberi közösségek együttműködő, egymást segítő, szeretetteljes világát kell újra felfedeznünk. Ehhez újra el kell sajátítani a 150 évvel ezelőtt még jól működő lokálisan önellátó életmód legfontosabb elemeit."
Vida Gábor