Önkéntesként Krisna-völgyben

Már egy jó ideje érzem, hogy a beletanult, megszokott életformám nem az igazi. Itt az ideje kilépni a külsőségek, a kreált értékek világából és az embert középpontba helyezni. Így jutottam el az önmegvalósítás és –fejlesztés, az önfenntartó gazdálkodás, valamint a közösségi szellem gondolatokhoz. Ezek együttesen alkotják az ökofalu szellemiségét, melynek egyik elismert hazai képviselője Krisna-völgy. Jelentkeztem pár napra önkéntesnek, hogy testközelből megtapasztalhassam világukat és annak működését.
Még előző este megérkeztem Somogyvámosba kisebb átszállási kalandok után, a helyi busz a központban tett le. Elindultam Krisna-völgy felé és meglepetésemre pár perc múlva már a bejárathoz értem. A Krisna-falu nem a település szélén fekszik, ahogy az ökofalvak általában, hanem mintegy falu a faluban. Átléptem a kaput és a látvány minden korábbi elképzelésemet felülmúlta: a hatalmas, zöld területen a kikövezett út mentén szobrok, díszes építmények, kis tavacskák pihenővel, dús veteményeskertek követték egymást szép rendben. Krisna-völgy végtelennek tűnő, békés környezete és a szembejövő helyiek kedves mosolya mind megerősített abban, hogy jó helyen járok. Az éjszakát a faluban lévő egyszerű, tiszta szálláshelyen töltöttem, ennél több nem is kellett.
Másnap reggel felkerestem a biokertészet vezetőjét, aki elirányított a többiekhez. Almát pucoltunk, amiből almaszósz készült. A másnapi feladat tök hámozása és reszelése volt, amit téli időszakra tettünk el. A közös munka hamar összekovácsolt minket, hiszen az ittlakók természetes módon közvetlenek és készségesek. Miközben járt a kezünk, sokat megtudtam a helyi életről, a vallásról és magukról az emberekről. Valahogy a kertészetről meg is feledkeztem kérdéseim során, annyi más téma került elő és jól esett hallgatni. Mindenesetre megvettem az Öko-völgy Magazint, amiben részletesen szerepel a gazdálkodás és a falu további részterületeinek működése. A kiadvány, az alapítvány mind azzal a céllal jött létre, hogy átadja a tudást, a megszerzett tapasztalatokat másoknak. Krisna-völgyben teljesül az a számomra is fontos elv, hogy a legjobb tanítás példamutatással érhető el.
A munka után bejártam a kertészetet, pontosabban csak próbáltam, mert akkora nagy területet ölel át. A szabadföldi termesztés mellett hatalmas melegházakban érnek a zöldségek, az egyikben például a plafonig felhúzott paradicsomsorok rengetegében szinte el lehet veszni! Kint a kertben különböző növények sorakoznak egymás mellett, a növénytársítás nagyon hasznos védekezés a kártevők ellen. Mivel biokertészetről van szó, vegyszert itt nem használnak, csakis természetes alapanyagú leveket. A földeken végig locsolórendszer van kiépítve, ami még a gyümölcsösben is ugyanúgy megtalálható. Mint megtudtam, a növényeket élő lényként tekintik és a hangsúlyt a megelőzésre helyezik. Azaz fontos a növények természetes, erősítő táplálása, hogy ezáltal ellenállóvá váljanak a későbbi külső hatások ellen. Krisna-völgyben valóban együtt élnek a természettel.
És nem csak a természettel, hanem az állatokkal is. A tehenészetben tett rövid látogatásom alatt bizonyossá vált bennem, hogy a világon itt élhetnek a legnyugodtabb, legstresszmentesebb tehenek. Erről nemcsak a tiszta, gondos ápolás és táplálás gondoskodik, hanem az a nyugtató zene is, ami nekik szól. A tehenészethez tartozik a szántóföldi növénytermesztés, mint gabona, kukorica stb, mert a műveléshez szükséges gépi eszközöket állati erővel hajtják. Itt igazán visszalépünk az időben, de nem úgy a munkaszervezésben. Azt veszem észre, hogy megfelelően kiosztott szerepek és feladatok vannak, és mindenki tudja, teszi a dolgát. Nemcsak a minőség előállításában tudatosak a Krisna-völgyiek, hanem a mennyiség kezelésében is, tervezve a későbbi, téli időszakra.
Ottlétem alatt együtt élhettem a többiekkel. Közösen étkeztünk és megismerhettem a helyi szokásokat, ízeket. Az ebéd összehasonlíthatatlanul táplálóbb és finomabb volt, mint az én megszokott ételeim. Este közös imádságra gyűltünk össze, mely vidáman, énekelve, mégis alázatosan zajlott a színpompás, rajzokkal teli templomban. Mintha egy külön, burokban lévő világba csöppentem volna bele, az itt élők végtelenül kedvesek, befogadóak és harmonikusak. Nemcsak a természettel, az őket körülvevő környezettel élnek harmóniában, hanem önmagukkal is, ami által a szeretet érezhető. Krisna-völgy egy nagyon jó minta számomra, mely megmutatja, igenis lehet másképp csinálni, ahol a kiindulópont az ember és környezete. Sokat tanulhatunk tőlük és visszamennék nemcsak önkénteskedni, hanem biokertészet kurzusaikon okosodni is.

Ábrahám Bea