Vida Gábor akadémikus a II. Fenntarthatósági konferencián (Siófok-Somogyvámos, 2009-10-15) elhangzott előadásának összefoglalója. Kisfilm, teljes letölthető hang-és előadás-anyag
A 21. században a világ kritikus fordulóponthoz érkezett. Nyilvánvalóvá vált, hogy az eddig folytatott emberi tevékenység (a „business as usual” = BAU) katasztrófához vezet, s hosszabb távon kérdésessé teszi az emberiség fennmaradását. Forradalmian új, radikális szemléletváltás menthet csak meg minket. Ennek megvalósítása azonban világszerte óriási ellenállásba ütközik tévhitek, tájékozatlanság, megszokottság és a rövidtávú ellenérdekeltség miatt.
A probléma tömören abból áll, hogy az emberiség a véges Földön korlátlan növekedésre rendezkedett be, figyelmen kívül hagyva annak eltartóképességét. Másként fogalmazva nem akar tartósan beilleszkedni a bioszféra működésébe, magát a nagy földi rendszer felett állónak képzeli. Kifosztja a bolygó erőforrásait, rablógazdálkodást folytat az elvileg megújulni képes ökológiai rendszereken, s mindezzel saját maga és utódainak létét veszélyezteti. Ugyanakkor igazságtanul versengő világgazdasága kevesek növekvő jólétét és sokak éhezését, elnyomorodását hozza, mely növekvő társadalmi feszültséghez, konfliktusokhoz vezet.
Az emberiség az utóbbi 2-3 században fantasztikusan növekedett és fejlődött létszámban és teljesítményben egyaránt, s ez vezethetett elbizakodottsághoz. Nem köztudott, hogy e rendkívüli növekedés szinte teljes mértékben a fosszilis energiahordozók (szén, kőolaj, földgáz) felhasználhatóságának volt köszönhető. Ma is ez adja a világgazdaság működésének 86%-át. E készletek azonban, melyek a bioszféra korábbi, évmilliók alatt felhalmozott termékei, végesek, s fogyásukkal kitermelésük egyre költségesebb. Pedig ettől függ minden, beleértve az élelemtermelő mezőgazdaságot is. Az átállás a megújuló energiahasználatra, ütemét és teljesítményét illetően meglehetősen bizonytalan kimenetelű. Sok tudós figyelmeztet a csökkenő energia végzetes következményének veszélyére. A komplex emberi civilizáció fenntartása a tét.
Az emberi gazdálkodás véges forrásai (input) mellett a kibocsátás lehetősége is korlátozott a bioszféra feldolgozó-kapacitásának végessége miatt. Ezt észleljük többek között a globális klímaváltozás, az ózonpajzs sérülés, az édesvizek és a tenger elszennyeződése, a biodiverzitás csökkenése kapcsán. Bár a forrás és a nyelő egy-egy részproblémája külön-külön még kezelhetőnek tűnik, ezek együtthatása beláthatatlanul bonyolult. Egy dolog azonban teljesen egyértelmű. Tartósabb fennmaradásunk érdekében jelentősen csökkentenünk kell ökológiai lábnyomunkat, mely globálisan már legalább 50%-al meghaladja a Föld eltartóképességét.
Mit kell tennünk ennek megvalósításáért? Az első és legfontosabb a tájékozódás, az összefüggések rendszer-szemléletű elemzése, a bajok végső okainak keresése. Ne ragadjunk le olyan egyszerű dolgoknál, mint a szelektív hulladékgyűjtés, vízcsap elzárás, villanyoltás, stb. Lássuk be, hogy a probléma gyökere a fejekben van. Értékrendünk eltorzult. A „pénz isten” imádása folyik, s mivel a pénz sohasem elég, állandó zaklatottságban és boldogtalanságban, mindenkivel versenyezve, másokat letiporva töltjük életünket. Az emberi közösségek együttműködő, egymást segítő, szeretetteljes világát kell újra felfedeznünk. Ebben keressük a maradandóbb (fenntarthatóbb) értékeken alapuló boldogulásunkat, s ebben segítsük embertársainkat, s ilyen igényeink hangoztatásával próbáljuk befolyásolni döntéshozóinkat is. Emellett nem árt felkészülni egy remélhetőleg be nem következő összeomlás túlélésére. Ehhez újra el kell sajátítani a 150 évvel ezelőtt még jól működő lokálisan önellátó életmód legfontosabb elemeit.
Vida Gábor
az MTA rendes tagja
Az előadás első percei megtekinthetők itt (kisfilm)
A teljes előadás két részletben meghallgatható itt:
– első rész (mp3)
– második rész (mp3)
A vetített anyag letölthető innen (pdf)
