Dr. Bakos Ferenc biológus 2012. tavaszán közel négy hétig dolgozott önkéntesként a Krisna-völgyi biogazdaságban. Személyes hangvételű beszámolójában tapasztalatait, a Krisna-völgyben átélt élményeit osztja meg honlapunk olvasóival.
Miután megvilágosodott számomra, hogy nem találom a boldogságomat abban, hogy munkám során a természetnek a jelenlegi biotechnológiai és gazdasági irányelveknek megfelelő megváltoztatásán munkálkodom, életem egy új mederbe terelődött. Elsődleges szempontommá az vált, hogy a természettel összhangban élhessek. Rájöttem, hogy ahhoz, hogy ezt elérhessem, a tárgyi tudáson felül mély együttérzésre van szükségem, mert együttérzés nélkül nem tudom elképzelni, hogy érző élőlényekkel összhangot lehet teremteni. Együttérzésre van szükség mind az emberekkel, mind a természet élőlényeivel. Az együttérzés szép szó, de ahhoz, hogy valódi tartalom, azaz valódi érzés legyen mögötte, egy kis önvizsgálattal bebizonyosodott számomra, hogy még hosszú utat kell bejárnom. Ennek részeként, azaz az együttérzés képességének fejlesztése céljából jelentkeztem a Krisna-völgybe önkéntes munkára, szolgálatra. Ezt jeleztem is a bemutatkozó levelemben, és nagyon barátságos fogadtatásban volt részem.
A közösség szabályzata alapján úgy állapodtunk meg, hogy a szállásom, ill. az első heti étkezésem költségeit magamnak kell viselnem, de a körülményekre tekintettel mindkettőre kaptam kedvezményt. A továbbiakban az étkezést térítésmentesen biztosították, és a praszadámból, ahogy az Istennek felajánlott és áldott – és egyébként nagyon ízletes – ételt nevezik, annyit ehettem, amennyi csak jól esett.
Május elejétől június elejéig önkénteskedtem a biokertészetben, ahol minden, a szezon szerint adódó munkába bekapcsolódtam, így sok érdekes dolgot tanultam meg a biokertészkedésről, és láttam, hogyan járul hozzá a zöldségkertészet a közösség ellátásához. Zöldségekből 100%-osan önellátó a közösség. Bizonyos gabonákból és a déligyümölcsökből van import, de a helyben termeszthető gabonákat és gyümölcsöket meg is termelik. A zöldségkertészetben töltött idő alatt közelebbről is megismerkedtem az ott szolgáló hívőkkel (bhaktákkal) és a falubeli idénymunkásokkal, akikkel egymást hamar a bizalmunkba avattuk. Így jó hangulatban és ütemesen haladt a munka, az emberséges vezetői szemléletnek köszönhetően azonban sosem kellett stresszesen sietnünk vagy erőlködnünk.
Lehetőségem volt a tehenészettel, az ott szolgálatot végző bhaktákkal és a tehenekkel is megismerkednem. Itt kipróbálhattam a fejést, ami nagyon nagy élmény volt számomra. Csodás volt, ahogy szó szerint éreztem a tehenek barátságosságát, szeretetteljes közeledésüket!
Nagyon felemelő érzés volt köztük lenni, mélyen figyelni rájuk, és egyiket a másik után megpaskolni, megsimogatni, és látni, hogy mennyire jól esik ez a teheneknek is. Még – kerítés mögül – az ökrök is elfogadták a kezemből a szénát.
Bár a közösségben élőknek szigorú napirendje van, az első ima 4.30-kor kezdődik, a szertartásokat egyéni belátásom szerint látogathattam. Számomra az volt az elsődleges, hogy mindig teljes lélekkel és figyelemmel legyek jelen, így csak annyi szertartáson vettem részt, amennyi szívemből és erőmből tellett. Így általában a 6.55-kor kezdődő oltárnyitáson, és zenés-táncos imán vettem részt, ill. párszor a délutáni szertartáson.
A szertartásokon kívül is komoly eszmecserékben volt részem a Krisna-tudattal kapcsolatban, és annak ellenére, hogy az adott formában számos tanítással nem tudtam a szívemben azonosulni, ezek a tanító eszmecserék nagy ajándékot jelentettek számomra, általuk sokat formálódtam, gazdagodtam. A legnagyobb ajándék számomra az volt, hogy beláttam, mennyire fontos a másokra való türelmes, elfogadó, és amennyire csak lehet, szeretetteljes odafigyelés, és az ennek a szellemében végzett szolgálat, és hogy mennyire fontos hálásnak lenni, de legalábbis megköszönni minden étkezés előtt az ételt, hogy van mit ennem.
A közös étkezések nagyszerű lehetőséget nyújtottak, hogy a más részlegeken szolgáló bhaktákkal is megismerkedjek. Néhány nagyon kedves bhaktától a Krisna-tudatról szóló könyveket is kaptam ajándékba, még védikus szakácskönyvet is. Az Öko-völgy Alapítvány tagjaitól pedig a további utamhoz is nagyon nagy támogatást kaptam, számos, a biogazdálkodásról szóló programról értesítettek, és általuk jónéhány szakmabeli emberrel ismerkedhettem meg azóta, mióta eljöttem.
A Krisna-völgyben eltöltött egy hónap mindenképpen nagy ajándék, gazdag tapasztalás volt számomra, amiért hálás vagyok. Köszönöm!
Dr. Bakos Ferenc
2012. aug. 11.
