Bede-Fazekas Ákos (hallgató, Corvinus Egyetem) a III. Fenntarthatósági Konferencia első napján (Somogyvámos, 2010. október 5.) elhangzott előadásának összefoglalója. Az összefoglaló szövege, letölthető teljes hang- és előadás-anyaggal
Napjainkban szakmai körökben már általánosan elfogadott, hogy a globális éghajlatváltozás hátterében – bár nem kizárólag, de nagyrészt – emberi, antropogén hatások állnak. Ilyen például a légkör sugárzásátvitelben szerepet játszó összetevőinek gyors megváltoztatása. [1]. Az okokkal ellentétben a következmények körül még nagy a bizonytalanság, az elkövetkező száz év forgatókönyvére több változat (klímaszcenárió) is létezik. Az évtizedekre előretekintő jóslatok általában az irányokban (szárazodás, melegedés) egyetértenek, de a mértékekben, az évszakos és területi különbségekben jelentős különbségeket fedezhetünk fel.
A globális klímaszcenáriók a század végére 1,1–6,4 °C hőmérséklet-emelkedéssel számolnak, a felmelegedés leginkább a szárazföldek felett és a magasabb északi szélességeken fejti majd ki hatását. A hőhullámok és heves esőzések gyakorisága is valószínűleg tovább nő. Bizonyos trendek már most is jól megfigyelhetőek: ritkábbak a hideg nappalok, hideg éjszakák és a fagyok, gyakoribbak a hőhullámok, a forró nappalok és forró éjszakák, nem beszélve a hirtelen lehulló nagy csapadékmennyiségekről [2]. 2010 első hat hónapja volt a meteorológiailag rögzített elmúlt 131 év január–júniusi időszakainak legmelegebbike.
Nagyon fontos kiemelni, hogy, ha az üvegházhatású gázok koncentrációját sikerül is stabilizálnunk, a felmelegedés és tengerszint-emelkedés még évszázadokon keresztül tovább folytatódhat! [3] Éppen ezért a klímaváltozás megelőzésére/csökkentésére tett kísérletek mellett indokolt az alkalmazkodásra is hangsúlyt fektetni. Szükséges ismernünk tehát, hogy mi várható a Kárpát-medencében az elkövetkező évszázadban.
Az IPCC A2 és B2 jelű klímaszcenárióival regionális szinten is foglalkoztak hazai kutatók. A 2071–2100-es időszakra készült modellek a hőmérséklet-emelkedést nagyobb pontossággal tudták megjósolni, mint a csapadékmennyiség változását. A melegedés nyáron a legnagyobb (3,7–5,1 °C) – és a legnagyobb szórás is itt tapasztalható –, míg a legkisebb tavasszal (2,4–3,2 °C). Nyáron dél felé, télen és tavasszal pedig kelet felé haladva nő a melegedés mértéke [4]. A hőségnapok (Tmax ≥ 30 °C) száma 109–156%-kal nő, a forró napok (Tmax ≥ 35 °C) száma pedig évi 4 napról 20–33 napra emelkedik! Csökken viszont a téli (Tmax < 0 °C) és fagyos (Tmin < 0 °C) napok száma, és jelentősen kevesebb (-87– -95%) lesz évente a zord nap (Tmin < -10 °C) [5].
Érdekes eredmények születtek a csapadékváltozás előrejelzése során: az éves mennyiség jelentősen nem fog megváltozni, ám az eloszlása a mezőgazdaság számára igen kedvezőtlen módon alakul át. Csökkenésre nyáron (10–33%-kal) és ősszel, míg a csapadékmennyiség növekedésére télen (20–37%-kal) és tavasszal számíthatunk, így az évszakok sorrendje teljesen átrendeződik: a legcsapadékosabb a tél, majd a tavasz lesz, őket követi a nyár és az ősz (az alkalmazott szcenáriótól függően más sorrendben). Az extrém csapadékú (≥ 20 mm) napok száma éves szinten megduplázódik [6].
Fontos kiemelnünk, hogy az elkövetkező évtizedek melegebbé, aszályosabbá, csapadékeloszlásában mediterránabbá váló Kárpát-medencéjében fel kell készülnie a kertészeti, erdészeti és tájépítész szakembereknek, hogy a fenntartható erdőgazdaság, a fenntartható kertészet és kertépítészet csak új taxonok bevonásával, elterjesztésével lehetséges [7]. Néhány érzékletes példát érdemes megemlítenünk:
1) Az északi félgömbön 1 °C-os évi középhőmérséklet-emelkedés a gabonafélék északi termesztési határát 150−200 km-rel tolja észak felé, magassági határát pedig 150−200 m-rel mozgatja feljebb [8].
2) A földrajzi analógia módszerével Magyarország különböző régióinak 2011–2040 és 2041–2070 közötti éghajlatával megegyező klímájú területeket főként Bulgáriában és Romániában találunk, a 2071 utáni időszakhoz pedig leginkább észak-afriakai régiók felelnek meg [9].
3) 1,3 oC hőmérséklet-emelkedés és 66 mm csapadékcsökkenés esetén az erdősztyeppzóna a Szombathely–Körmend és Szigetvár-Kaposvár vonalakig nyújtózna előre, magába olvasztva a Vértest és az egész Külső-Somogy területét [10].
Látjuk tehát, hogy még csak a felismerés-rácsodálkozás pillanatát éljük meg, de igen sürgősen lépnünk kell: kis embereknek és vezetőknek egyaránt. Kertjeinkbe szárazságtűrő, melegigényes dísz- és haszonnövényeket telepítsünk, hogy csak egy példát említsek a Krisna-völgyben megfigyelhető temérdek életviteli és gazdálkodási praktika közül…
Irodalom:
[1] Szabó L. (szerk.) 2005, [2] IPCC 2007, [3] IPCC 2007, [4] Bartholy J., Pongrácz R., Gelybó Gy. 2007, [5] Bartholy J., Pongrácz R. 2008, [6] Bartholy J., Pongrácz R. 2008, [7] Bede-Fazekas Á. 2009, [8] Kertész Á. 2001, [9] Horváth L. 2008, [10] Führer E., Mátyás Cs. 2006.
