A ciprusok az északi félteke növényei, örökzöld fák vagy nagyobb cserjék. Az ázsiai ciprusokból kevés idős példányt találunk hazánkban (Budapesten a kasmíri ciprus, Pécsett, Badacsonyörsön és Budapesten a könnyező ciprus termetesebb egyedeiről van tudomásunk). Lapos, hengeres vagy négyszögletes hajtásúak, melyen gyakran X-formát kirajzolva sorakoznak a pikkelylevelek. Első ránézésre összekeverhetőek a hamisciprusokkal (Chamaecyparis spp.) és életfákkal (Thuja spp.). Tobozaik általában 2 év alatt érnek.
Bede-Fazekas Ákos okleveles tájrendező- és kertépítőmérnök, korábbi szakdolgozónk folytatja a Szép Kertek című folyóirat számára írott cikksorozatát. A sorozat előző részeiben a jegenyefenyőkről, az észak-amerikai ciprusokról, az óvilági tölgyekről, a nagymagvútiszafákról, valamint az ikertűs fenyőkről esett szó (utóbbi cikkek ide [Amerikai ikertűs fenyők], ide [Távol-keleti ikertűs fenyők] és ide [Mediterrán ikertűs fenyők] kattintva olvashatók).
A ciprusok alkalmazásának lehetőségei
A csüngő hajtású, finom lombú fajok általában a nedvesebb termőhelyet idézik karakterükben, és valóban vízigényesebbek is. Kivételt képez a Cupressus cashmeriana mellett leginkább szomorú formájú ciprus, a Cupressus funebris, mely kimondottan szárazságtűrő.
Cupressus funebris szokatlanul oszlopos példánya a Füvészkert pálmaháza előtt, októberben (Fotó: Bede-Fazekas Ákos)
A Cupressus duclouxiana is kevés csapadékkal beéri, míg a Cupressus torulosa, Cupressus corneyana, Cupressus darjeelingensis és Cupressus cashmeriana meghálálják a nyári öntözést (de nem igénylik, annak ellenére, hogy a nedves szubtrópusokról származnak!). Mint általában minden melegigényes növényre, úgy a ciprusokra is igaz, hogy a hajtások beérését biztosítandó augusztus végétől már nem javasolt öntözni őket. A páraigényes szomorú Nutka-hamisciprusnak (Callitropsis nootkatensis ’Pendula’) jó alternatívái lehetnek a jövőben a csüngő formájú ciprusok. A legszebb tobozdíszt a Cupressus duclouxiana adja.
Porzós tobozvirágokkal berakott Cupressus duclouxiana (Fotó: Bede-Fazekas Ákos)
Az ázsiai ciprusok mind a felső lombkoronaszint növényei vagy szabad állásban fejlődnek, s ezért teljes napfényre érdemes telepíteni őket. Hazájukban magas fává fejlődnek, még a lassú növésű Cupressus funebris is. Kivételként kell említenünk a Cupressus cashmeriana-t. Az ismertetett fajok többsége fagyérzékeny, a 8-as télállósági zóna növénye, ezért védett helyre szükséges telepíteni őket. Eredeti élőhelye alapján a legtéltűrőbb feltételezhetően a Cupressus chengiana, Cupressus torulosa és Cupressus gigantea. Különös talajigényük nincsen, legtöbbjük a hazánkban gyakori meszes talajt is jól tűri.
A hazai kertépítés számára már ismert fontosabb ázsiai ciprusok:
Kereskedelmi forgalomban alig találkozunk ázsiai ciprusokkal. Az európai ciprusnak (Cupressus sempervirens), mely közeli rokona az ismertetett fajoknak, oszlopos formája (C. s. f. stricta) viszont beszerezhető a faiskolákból.
Új fajok
Cupressus cashmeriana
(kasmíri ciprus)
E himalájai ciprus tudományos és magyar neve is sugallja származását, pedig az nem teljesen tisztázott (Tibetben, Kasmírban, Butánban már régóta telepítik). Alacsony vagy közepes termetű fa, kúpos, majd szélesedő koronát nevel. Ágai felfelé ívelők, de síkba rendeződő hajtásai hosszan lecsüngők. Vesszői, gallyai vöröses árnyalatot kapnak és hajlamosak a kopaszodásra. Gömbös tobozai kicsik, 10-15 mm-esek. Vitatott, hogy önálló faj-e, sokan a Cupressus funebris vagy a Cupressus torulosa változatának tekintik. Leghíresebb telepített példánya Európában az Isola Madre-n (Olaszország) található.
Januári hóesésben a Cupressus cashmeriana vesszője (Fotó: Bede-Fazekas Ákos)
Cupressus chengiana
(szecsuáni ciprus, szecsuáni valódi ciprus)
Cheng Wan-Chun 20. századi dendrológusról kapta tudományos nevét ez a nedves termőhelyen akár 30 méteressé is megnövő fa. Száraz környezetben tömött, kúpos koronát nevel. Vaskos ágai felfelé törők, vagy kissé lehajlanak. (Vöröses-)barnára érő tobozai 1-2 cm-esek, hajtásai hengeresek. Hazája Közép-Kína (800-2900 m tszf. magasságban). A Cupressus torulosa-hoz nagyon közeli faj, de annak vékonyabbak a hajtásai és lombozata kevésbé tömör. Észak-szecsuáni, megnyúlt tobozú változata (var. jiangensis) a kipusztulás szélén áll.
Cupressus chengiana bókoló hajtása (Fotó: Bede-Fazekas Ákos)
Cupressus funebris
(könnyező ciprus)
Mivel kicsi (kb. 1 cm) tobozában kevés magot érlel, gyakran a hamisciprusokhoz (Chamaecyparis) sorolják. Tudományos nevének jelentése gyászos, komor. Észak-Vietnamban, Délnyugat- és Közép-Kínában honos (2000 m alatt), s bár eredeti élőhelyéről jórészt kiszorították, gyakorta ültetik Kínában. Akár 35 méterre is megnőhet, ez a sima kérgű, csüngő, síkba rendeződő hajtásokat fejlesztő ciprus. Sokáig megtartja fiatalkori, juvenilis leveleit.
Széles koronát nevel a Budai Arborétum Cupressus funebris példánya (Fotó: Bede-Fazekas Ákos)
Cupressus torulosa
(himalájai ciprus)
Nyugat-Himalája mészkőoldalain és völgyeiben, Nyugat-Kínában és Vietnamban 800-3000 m tszf. magasságban él mint gyors növésű, fényigényes pionír. Koronája zárt oszlop vagy szélesedő, akár a 45 m-t is elérheti. Fonálszerű, hengeres hajtásai síkba rendeződnek. 1-2 cm-es tobozai rövid hajtásokon csoportosan fejlődnek, lilászöldből sötétbarnára érnek. Kérge barázdált, lombja fűillatú. Ellenálló fáját a faiparban, az abból nyert (antiszeptikus, gyulladáscsökkentő) illóolajat a gyógyászatban és a kozmetikaiparban hasznosítják. Több fajtája is ismert, mint a szélesebb, lassabb növésű ’Arctic Green’, a széles koronájú, aranyló lombú ’Hill’s Golden’, a kezdetben törpe nővésű ’Nana’, és a tartósan törpe növésű ’Silver Splash’.
Első telét vészeli át a fiatal Cupressus torulosa egyed Budakeszin(Fotó: Bede-Fazekas Ákos)
További javasolt fajok:
Cupressus corneyana (szomorú kínai ciprus), Cupressus darjeelingensis (bengáli ciprus), Cupressus duclouxiana (jünnani ciprus, Ducloux-ciprus), Cupressus gigantea (tibeti ciprus)
– Bede-Fazekas Ákos –
