Nemrégiben 1 hetes képzést tartottunk, „A fenntarthatóság pillérei – önellátást célzó kisközösségek fejlesztése Európában” címmel. Az Öko-völgy Alapítvány rendezvényét támogató Grundtvig – Egész életen át tartó tanulás program (Európai Bizottsági forrás) előírásai miatt nagyrészt külföldi állampolgároknak tudtunk lehetőséget biztosítani a részvételre: a műhely 20 résztvevője 14 különböző európai országból érkezett. Egy teljes hétre birtokba vettük Krisna-völgyet, és hasonló farmközösségek vezetőinek igyekeztünk átadni a tapasztalatokat. A műhely előadások, csoportos feladatok, megbeszélések és gyakorlati terepszemlék sorából állt, amelyek bemutatták az itteni közösség infrastruktúráját, annak különféle aspektusait, mint például a tehenészetet, az ökörerőn alapuló technológiát, az iskolát, a mezőgazdasági területeket és veteményes kerteket, továbbá a gabona- és gyümölcs raktárakat, a szennyvíztisztító rendszert, a helyi befőzőüzemet és olajütő préseket, valamint a lakóövezetet és a központi közösségi épületet.
A kurzus során a résztvevők képzése a vidéki kisközösségekre vonatkozó társadalmi, gazdasági és környezeti ismeretek átadására irányult, amelyben Krisna-völgy példáján keresztül mutattuk be, hogyan lehet egy ilyen közösség működését elősegítő elvi és gyakorlati tudást általánosan kibővíteni és elterjeszteni Európa-szerte.
Minden nap a fenntarthatóság bizonyos témakörét feldolgozó előadással kezdődött, mint például: Mire van szükség a társadalmi biztonság megteremtéséhez? Miért van szükség a célok meghatározására és az azt biztosító alkotmányra? Hogyan igazgassuk és irányítsuk a gazdaságot egy önfenntartásra törekvő közösségben? Melyek a környezeti és ökológiai fenntarthatóság és önellátás gyakorlati elemei? Mindezeket úgy építették fel az előadók, hogy fejlesszék a tanulók társadalomszervezési-, gazdasági- és környezeti összefüggések rendszerben való értelmezésének képességét és a rendszerszemléletű gondolkodást. Ezt olyan kiscsoportos foglalkozások követték, amelyek során a résztvevők megvitatták, hogyan alkalmaznák a tanultakat a gyakorlatban ahhoz, hogy létrehozzanak egy hasonló közösséget.
A délutáni terepszemlék alatt a tanulók meglátogatták a modell közösség különféle helyszíneit, mint például a zöldségeskertet, a tárolóként szolgáló pincét és gabonaraktárat, a legelőket, a tehénistállót, a közösség iskoláját, a lakóövezetet, a nádgyökérzónás szennyvíztisztító rendszert stb. A résztvevők felettébb értékelték, hogy a közösség 90%-ban elektromosság nélkül működik, ahol a fűtést fatüzelésű cserépkályhával oldják meg törekedve a teljes önellátásra a tűzifa téren is.
A nap utolsó részében került sor a játékra, amelyet Hosszú Zoltán, az Öko-völgy Alapítvány vezetője és az alapítvány csapatának többi tagja vezetett. A „Fenntarthatóság valódi pillérei” egyfajta stratégiai játék, amelynek során a tanulók jól szórakoztak a különféle feladatok megválaszolásakor, amihez saját ismereteik és mások élettapasztalata kínálta a megoldást.
Különösen érdekes volt az a nap, amikor a terepszemle alatt a tanulók meglátogatták a közösség mellett található falut, Somogyvámost és annak közvetlen szomszédságát. Ebben a faluban közel 60 közösségi tag él, akik itt telepedtek le és fokozatosan, pozitív irányú hatással vannak a falu életére, amely Magyarország egy igencsak elszegényedett részén fekszik.
A hat napos műhelyt a közösség vezetője, Sivarama Swami zárta, aki kijelentette, hogy az ilyen jellegű kisméretű közösségek csak akkor maradhatnak fenn és fejlődhetnek tovább, ha támogatják egymást, egyrészt egyéni, másrészt pedig közösségi szinten is.
