A BBC News honlapján rendkívül érdekes cikk jelent meg arról, hogy Kubában miként szervezték meg az élelmiszertermelés új rendszerét. A történet akkor kezdődött, amikor a szigetország gazdasága rendkívül kritikus helyzetet élt át a Keleti Blokk, a Szovjetunió széthullását követően.
Ekkor ugyanis Kuba számára nagymértékben beszűkültek a korábbi kereskedelmi lehetőségek, és ehhez járultak az USA embargói. Kuba gazdaságának megrendülését végül legfőképpen az olcsó olajforrások elapadása, a szovjet kőolajszállítmányok hiánya okozta.
A kubai mezőgazdaságra az 1960-as évektől a 80-as évek legvégéig a kemizált, nagyüzemi gazdálkodás volt jellemző. Hatalmas területeken termesztettek dohányt, cukornádat és gabonákat, míg más növények részesedése alacsony volt. A gépesített, nagyüzemi mezőgazdálkodás az olaj hiányában szinte azonnal fenntarthatatlannak bizonyult. Az ország lakóira az éhezés napjai köszöntöttek.
A súlyos élelmiszekrízis megoldásaként a vezetés olyan újításokat vezetett be, amelyek nyomán mára Kuba mezőgazdaságának szerkezete alapvetően megváltozott.
A nagyüzemek szinte teljesen 
eltűntek, és helyüket a kisparcellás, háztáji gazdaságok vették át. A gépek helyett előtérbe került az ökörerő használata – Kubában jelenleg mintegy 300 000 ökör dolgozik a földeken.
A gazdák visszatértek a vegyszermentes biotermesztéshez. Központi segítséget is kapnak: országszerte kétszáz állomás létesült, amelyek feladata a tanácsadás, különösen a biológiai növényvédelem terén.
Talán az egész történet legérdekesebb része, hogy a fővárosban mintegy kétszáz veteményeskertben, kisebb-nagyobb telken folyik a biozöldségek- és gyümölcsök termesztése. Havanna lakói olyan mértékben felfejlesztették a kertészkedést a blokkházak tövében, hogy a város közel teljesen (90%-ban) önellátóvá vált zöldségből és gyümölcsből.
Sok további érdekesség olvasható a cikkben (angolul), többek között az egyik kubai farmer is megszólal és egy kisfilm is látható itt
Egyébként a történet azért is tanulságos, mert manapság egyre többet hallunk az olajforrások apadásáról. Nem lehet kérdéses, hogy érdemes lenne a kubaihoz hasonló példákat mind komolyabban venni, és olyan programokat kidolgozni, amelyek segíthetnek megelőzni egy leendő élelmiszerválságot.
Kun András
