Winkler Róbert – a tőle megszokott – szellemes és provokatív elemzése: az autózás, a nagyüzemi állattartás és húsevés „találkozása a műtőasztalon”. Egy figyelemre méltó és mértékadó vélemény, amelyet, bár nem minden vonatkozásban és következtetésében fogadunk el, mindenképp érdemes végigkövetni.
Részletek a cikkből:
A Guardian 2007-ben számolt be róla, hogy a japán mezőgazdasági kutatóintézet számításai szerint egy kiló marhahús előállítása annyi CO2-kibocsátással jár, mintha három órát autóznánk úgy, hogy otthon közben minden villanyt égve hagytunk. Nyilván autója és lakása válogatja, ezért megadták a húsra vonatkozó konkrét szén-dioxid tömegét is: 36,4 kiló.
A haszonállatok százmilliárdjai nemcsak a lélegzésükkel termelnek szén-dioxidot, a kérődzésükkel és pukkantgatásukkal pedig metánt: a trágya rothadása is üvegházgázok képződésével jár, és persze olyan járulékos kibocsátó források is vannak, hogy például magyar termelők Brazíliából importálnak szójamaradékot tonnaszám, amitől gyorsabban nő a marha, nem kell legelnie.
Nem mondom, hogy legyen mindenki vegetáriánus, hiszen egyszer a távoli jövőben úgyis az lesz, nem kell mindent drasztikusan kezdeni. Ha ellenben mindenki csak minden másnap enne húst, máris sokkal beljebb lennénk kibocsátásban, mintha az egész Földön havonta egy hétre leállna a közlekedés.
Egy füstölgő gyárkémény elég drámaian tud kinézni, de az ENSZ tanulmánya szerint viszont az állattartás felelős a szén-dioxidnál 300-szor erősebb üvegházhatást okozó nitrogén-oxid-kibocsátás 65%-áért. Csak a marhák nem néznek ki olyan drámaian, főleg, mert vágóhidakat belülről fotózni nem igazán lehet. Hogy miért nem a húsipart támadják a környezetvédők? Mert a húsipart meg a bálnavadászokat teljesen mások támadják időnként: ők az állatvédők. A környezetvédőknek viszont a parizer egyszerűen nem szúr szemet.
A teljes cikk itt olvasható
