A városlakó, vagyis a termelési-fogyasztási lánc végén álló fogyasztó előtt is számos lehetőség áll, hogy részt vállaljon az éghajlati krízis csökkentéséből. Sok apró „zöld” változtatással már jelentősen hozzájárulhatunk a közelgő krízis enyhítéséhez. Aki azonban komolyan veszi szerepét, az megpróbál kiszállni a fogyasztási őrületből. Az igények fokozatos csökkentése sokkal inkább a lelki harmónia útját egyengeti, mint az újabb és újabb javak megszerzésének végeláthatatlan sora.
A pénzünk szavazat! Részesítsük előnyben a hazai, de ha lehet a régióban, illetve a lakhelyünkhöz minél közelebb előállított termékeket. Ezzel támogatjuk a kistermelőket, illetve hozzájárulunk szállítás költségének és szennyezésének csökkentéséhez is. A küszöbön álló élelmiszerválság idején különösképpen aktuálissá válik, hogy a nagyüzemi gazdálkodás és a nagy távolságra való szállítás helyett a lokális termelés erősödjön. Valójában a legjobb, amit tehetünk, hogy valami módon magunk is – legyen akár az e célra alkalmas területünk egészen apró – termelésbe fogunk.
Váljunk vegetáriánussá, amivel nagyban hozzájárulhatunk a környezeti terhelés legfőbb tényezőinek egyidejű mérsékléséhez, illetve egészségünk megőrzéséhez is.
Ha lehet mielőbb, ha nem, akkor hosszabb távon, költözzünk falura. A lehető legjobb, ha megteremtjük egy ökofalu közösség létrehozásának a lehetőségét, vagy csatlakozunk egy már meglevőhöz. A cél sikeres megvalósítása érdekében mintát vehetünk a már ma is létező 12 hazai ökofalu valamelyikéről. A konkrét gyakorlati tapasztalatokat Krisna-völgy is szívesen átadja bárki számára.
A valódi megoldás faluszintű modellje
A nemzetközi kutatások alapján egyértelmű, hogy az üvegházhatású gázok emissziója, a szennyezés problémája csupán a sokadik láncszem egy messzebbre nyúló okozati láncolatban. A globális éghajlati krízist és az azt követő ökológiai-gazdasági-társadalmi válságot egy másfajta, gondolkozás-, megközelítésbeli krízis előzi meg. Gondoljunk arra, hogy csak olyan személy, vagy közösség engedheti meg magának, hogy elszennyezze környezetét, aki/amely átmenetileg szem elől tévesztette kapcsolatát az életfeltételeit biztosító természeti környezettel, Ezért a legmagasabb politikai szintek szakemberei is a szemlélet és a gazdálkodás struktúrájának egyidejű megváltoztatását javasolják.
„A korábbi állapot fenntartása már nem megoldás” jelentette ki Guilhem Calvo, az UNESCO szakembere egy párizsi sajtóértekezleten. „Olyan mezőgazdaságot kell létrehoznunk, amely kevésbé függ az üzemanyagoktól, és amely támogatja a helyi szinten is hozzáférhető források felhasználását.”. Egy másik UNESCO tanulmány az eddiginél hatásosabb érdekvédelmi rendszerek bevezetését, továbbá természetes és ökológiai szempontból fenntartható mezőgazdasági módszerek meghonosítását javasolja. Egy 400 szakemberből álló tudóscsoport (az IAASTD) által a párizsi UNESCO székházban bemutatott jelentés szerint: 1. A mezőgazdasági fejlődés rendkívül egyenlőtlenül járt előnyökkel, ám az emberiség hatalmas társadalmi és környezeti árat fizetett ezért. 2. Az élelmiszergyártóknak meg kell tanulniuk a „természetes folyamatok” alkalmazását, mint például a vetésforgó-, valamint a szerves trágya használata. 3. A termelő és a fogyasztó közötti távolságot ugyancsak nagymértékben csökkenteni kell.
Kun András
