Egy (félig kezdő) biokertész pár naplója VIII. A kiválasztott terület egy részén eddig évelő gyógynövények voltak, amiket az ásás megkezdése előtt gondosan átültettünk a kerítés mellé. A terület legnagyobb része azonban tele van tarackbúzával, amitől nem ilyen egyszerű megszabadulni.
Egy (félig kezdő) biokertész pár naplója VII. Idén február végén kezdett el felengedni a fagyott talaj. Addigra mi már kiterveltük a veteményes helyét és méretét.
Egy (félig kezdő) biokertész pár naplója VI. Ahogyan arról a közelmúltban már a párom is beszámolt, 4 nagy gyümölcsfánkból 3 olyan öreg, mint az országút. A fáknak azonban van egy nagy szerencséje: ha még nem túl betegek, akkor egy jól időzített és szakszerű téli metszéssel megifjíthatók.
Egy (félig kezdő) biokertész pár naplója IV. Első lépésként összeírtuk, hogy miket szeretnénk idén termeszteni. Elhatároztuk, hogy nem visszük túlzásba. Próbálunk nem csak a szép eredményre, hanem a kertgondozás élvezhetőségére egyaránt játszani.
Egy (félig kezdő) biokertész pár naplója III. Vége felé jár a tél és ilyenkor különös izgalom lesz úrrá a magunkfajta kertészkedő hajlamú egyéneken. A tavasz mind gyorsabban közelít, és ideje az álmok megvalósításához kezdeni, mert ha elmaradnak a kezdő lépések, akkor oda lesz a szépen elképzelt kertecskénk.
Egy (félig kezdő) biokertész pár naplója II. Ahogy az első részben férjem, Andris írta, falura költöztünk. Cserépkályhával fűtünk. A mostani mínusz tíz fokokban kétszer is be kell gyújtani egy nap, de nem bánjuk. Ropog a tűz a kályhákban… Kilépünk a házból… a kertbe.
Vagy inkább – kikből? Elhatároztuk, hogy írásban is megörökítjük első közös kiskertészeti próbálkozásainkat. A történet röviden az, hogy az ősszel Somogyvámosra költöztünk, nem messze Krisna-völgytől, itt a kert, a lehetőség… Így aztán nem csoda, ha mindketten nagy kedvet kaptunk megtanulni, és alkalmazni a Krisna-völgyben szép eredménnyel kipróbált biokertészkedési módszereket.