Máté Gábor egyetemi tanársegéd előadásának összefoglalója. A III. Fenntarthatósági konferencia második napján elhangzott előadás letölthető hanganyaga
Előadásomban a fenntarthatóság programjának (önigazgatás és önellátás, illeszkedés az ökológia törvényeihez, organikus gazdálkodás, szerves kultúra és ökológiai tudatosság stb.) múltbeli megjelenési formáit vizsgálom.
A fenntarthatóságot nem tekintem más történeti korszakokkal vonalszerűen összekapcsolható, s korszakok alatt lappangó, áthúzódó eszmének, inkább a „rádöbbenés korszaka” után jelentkező közös emberi tudatállapotnak tartom. Tehát egy viszonylag fiatal képződménynek. Olyan eszmének, amelynek a paraszti kultúrában (vagy a paraszti származású értelmiség körében) nincsenek elvont, gondolati értelemben vett előképei.
Az egyes (imént felsorolt) strukturális elemeknek vannak csak párhuzamai, mint koherens szemlélet, vagy eszme a szó jelenkori, filozófiai és tudományelméleti jelentésében nem létezett. Ha mégis így tekintünk rá, minden bizonnyal többnek gondoljuk annál, ami volt, s a retrospektív alapállás az „ökologikus paraszt”, a „bölcs paraszt” képzetét emeli piedesztálra. Ettől pedig már csak egy lépésre van a múlt dicsőítése, az az út, amit Apor Péter kultúraféltő-nosztalgikus szellemisége jelenít meg elsőként, legpregnánsabban.
Természetesen létezik ökologikus és bölcs paraszt, mert gazdálkodását racionális célok mozgatták és saját faluhatárával (termelési javaival, élőföldjével) került függőviszonyba, környezethez való kapcsolatát hitbeli és erkölcsi normák (is) szabályozták, fennmaradása zálogát olykor írásba is foglalta, felbecsülhetetlenül nagy termelési tapasztalatait generációról generációra adta tovább. Mindezekhez kétség sem fér, nem ezekkel szeretnék vitázni, pusztán a megfelelő vizsgálati módszereket, szinteket keresem, hogy környezet és ember viszonyrendszerének leírása ne a múlt és a jelen szembeállítása mentén történjen. Az imént felsorolt sajátságok inkább gyakorlati jegyek voltak, amelyek a feudális kötöttségben lévő, majd a kapitalizmus változó létfeltételei között élő parasztság a mindennapi élet során kialakított.
Bizonyos, hogy múlt és jelen szembeállítása helyett sokkal szerencsésebb, ha meghatározott értelmezési keretek között, kontextusokban közelítjük meg a fenntarthatóság programját. Hogyan találhatunk rá az értelmezési keretekre? Legkifejezőbben a 20. századi paraszti vallomások, önéletrajzok mutatnak rá az ellentétekre, fordulópontokra, „világokra”, tömör mondatokba sűrítve a változások jegyeit: „Más volt akkor a világ”. [értsd negatív előjellel]. „Ha az öregek felébrednének, visszabújnának a föld alá.” Ezek a megfogalmazások egyesítik a termelési feltételek és az életmód drasztikus átalakulását, a megtapasztalt társadalmi változásokat. Külső (állami, adminisztratív, piaci) és belső (közösségi) tényezők egyaránt hatottak a 20. századi agrárnépesség életmódjára és ezek jelölik ki az egyes korszakok, kontextusok határait. Nem csak a 20. századból ismerünk ilyet, hanem mindössze ezeket tudjuk legplasztikusabban leírni. Kiss Z. Géza az Ormánság 18-19. századi történetét vizsgálva civilizációváltásnak írta le a bőközi és ormánközi parasztság létfeltételeinek megváltozását, amelynek hatására a református törzslakosság egykézni kezdett. Ez tehát egy másik korszak, vagy ha úgy tetszik másik lépcsőfok.
Előadásom második részében a Mecsekháton végzett történeti-néprajzi kutatások tapasztalatait adom közre, az itt alkalmazott korszakolás és a bemutatott társadalomtörténeti vázlat tükrében ismerhetjük meg a fenntarthatóság programjának kapcsolódásait, múltbéli megjelenési formáit.
A letölthető hanganyagok:
Első rész (mp3, 14,2 Mbyte)
Második rész (mp3, 8,17 Mbyte)
