Gondolatok ökofalu-körutunk kapcsán

A Dél-Dunántúlt akár az „ökofalvak országának” is nevezhetnénk, hiszen a legtöbb hazai ökofalu itt található, méghozzá egyes kutatások szerint ezen a tájon él hazánk három legjobban működő közössége: Krisna-völgy, Gyűrűfű és Visnyeszéplak. Az Öko-völgy Alapítvány csapata a napokban rövid ökofalu-tanulmányutat tett a szomszédos élőfalvakba.

Mintaterületünktől, Krisna-völgytől másfél órás autóútra található Visnyeszéplak, és újabb másfél órára Gyűrűfű. Számomra az ökofalu látogatás egyik fő különlegessége, hogy ilyenkor a bennem élő ökofalu ideálkép szembesül a rögvalósággal, vagy fogalmazzunk úgy, hogy a lehető legelkötelezettebb „öko” emberek által megvalósított realitásokkal.

Leegyszerűsítve fogalmazva: az ökofalvak felé az elsődleges elvárás, hogy lakóik megújuló erőforrásokat használva, mezőgazdaságon alapuló termelést folytatva, környezetileg fenntartható módon éljenek. A bennem élő ideálkép egy ötven-száz évvel ezelőtti állapot, amikor a falusi ember puritán körülmények között élt, fosszilis energiahordozók nélkül, ráutalva arra, amit a föld adott.

Azt és annyit termelt, amire a környék lakóinak szükségük volt, és elcserélte áruját más termékekre, amikre pedig neki volt szüksége. A falu népe élő közösséget alkotott, és talán tényleg megelégedtek a valódi szükségleteik (és nem a reklámipar által mesterségesen gerjesztett igények) kielégítésével.

Esti kecskefejés Visnyeszéplakon

Generációkon keresztül maradtak egy térségben, a földet úgy használták, hogy unokáik számára is termékeny maradjon. Saját kútjuk vízbázisát nem szennyezték el szennyvizükkel. Bíztak Istenben, és/vagy tisztelték „természet anyát”. (Hogy ezek az emberek boldogok voltak-e, vagy hányan és mennyire, nem tudom, ez talán egy másik cikk témája lehetne.)

Hazánkban ugyan egyik ökofalu sem tért vissza száz százalékban a falusi eleink életviteléhez, tiszteletreméltó az a törekvés, ahogy mindannyian puritán módon, törekedve a közművektől és a fosszilis energiahordozóktól való függetlenségre, élelemnövényeket termesztve, állatokat tartva, a természettel összhangban igyekeznek élni, és gyermekeiket nevelni.

Mostani utunk során ismét megbizonyosodtunk az ökofalvak lenyűgöző sokféleségéről. Őszinte, nyitott emberekkel találkoztunk, akik kellően bátrak szembeszállni a „mainstream”-mel, vagyis azzal a „fogyasztói” életmóddal és paradigmával, ami megnyomorítja a természetet, a társadalmat, és az egyént.

Gyűrűfű ökofalut az egyik alapító, Kilián Imre mutatta be nekünk

Az ökofalvakat világszerte kutató tudós barátunk szerint az önellátó faluközösségek, amelyek igényeiket a valódi szükségleteik szintjén tartják, és tudnak közösségként működni, képesek
–    nullára csökkenteni a munkanélküliséget
–    minden fiatal házasnak lakhatást biztosítani
–    idősek számára pedig nem csak ellátást, hanem szeretet is adni, és azt az érzést, hogy szükség van rájuk.

Szerintem a fent említett ökofalvak jó úton járnak ennek megvalósítása felé. Bizton állíthatom, hogy ha egyszer a külső körülmények fogják az emberiséget egyszerűbb életmódra kényszeríteni, akkor az élőfalu lakók számára az áttérés semmilyen megrázkódtatással nem fog járni.

Rév Szilvia