A COP 16 második hetének kezdete tulajdonképpen keddre tehető, ugyanis ekkor kezdődött el a konferencia plenáris ülésének második fordulója. A ceremóniát az ENSZ klímaváltozási ügyekért felelős vezetője, Christiana Figueres nyitotta meg és kihangsúlyozta, hogy sürget bennünket az idő, és minél előbb tettekre van szükség, hogy elejét vegyük a klímaváltozás fenyegető veszélyének. A Kiotói Egyezmény kapcsán leszögezte, hogy az államoknak meg kell egyezniük az egyezmény jövőjét illetően. Mint ismeretes, a jelenleg is hatályban lévő Kiotói Egyezmény 2012-ig van érvényben, ezért szükséges, hogy az államok sürgősen kidolgozzanak egy megfelelő folytatást az egyezmény hatályával kapcsolatban. Figueres rámutatott, a kiotói egyezmény 2013-ban lejár, így a tavalyi koppenhágai kudarc után Cancúné a feladat, hogy a felekúj megállapodást fogadjanak el.
A második felszólaló az ENSZ főtitkár, Ban Ki-moon volt, aki szerint határozottságra van szükség, hogy megvédjük az embereket és a bolygót az éghajlatváltozás veszélyétől. Szerinte minél tovább halogatják az államok a döntéshozatalt, annál nagyobb árat kell fizetniük majd. A döntéseket illetően kijelentette, hogy minden fronton előrelépésre van szükség, még akkor is, ha nem születik végső megállapodás minden téren. Mindenesetre a feleknek egyezségre kell jutniuk és előre haladni a kitűzött célok felé minél több szinten, hiszen a természet nem vár a döntésekre. Kihangsúlyozta, hogy tettekre van szükség, mégpedig most azonnal. A világ országai együtt megteremthetik a jövőt, a ‘zöld energia’ (Green Energy) jövőjét.
A konferencián harmadiknak a Mexikói Egyesült Államok elnöke, Felipe Calderón mondott beszédet. Az elnök a fenyegető globális éghajlatváltozásra figyelmeztető szavai után kihangsúlyozta, hogy egyensúlyt kell teremteni az emberiség és a természet között, valamint a szegények és gazdagok között. Habár a szegénység kérdésének megoldása nem elsődleges feladata a mostani konferenciának, ettől függetlenül szintén egy olyan fontos kérdés, amely mielőbbi megoldásra vár. A szegénység jelei Mexikónak még egy olyan gazdag régiójában is jól kivehetők, mint Cancún, így hát nem csoda, hogy az elnök úr erre is kitért.
Alvaro Colom guatemalai elnök, a következő felszólaló szerint Isten megengedte az embereknek, hogy egymásnak megbocsássanak és felejtsenek, de nem engedte meg ugyanezt számunkra a természettel kapcsolatban. Ezért most meg kell fizetnünk a természettel szembeni helytelen viselkedésünkért. Emellett, természetesen megemlítette a Guatemalában pusztító és az éghajlatváltozásnak tulajdonítható katasztrofális esőzéseket, amelyek több mint 150 emberéletet követeltek az idén.
Úgy tűnik Alvaro elnök úr megfelelően fohászkodott, mert az Úr meghallotta hívó szavát. Ugyanis az történt, hogy Kína képviselője kijelentette, hogy országa önkéntesen vállalja a szén-dioxid kibocsátásának csökkentését (Kína mellesleg a Föld egyik legnagyobb szennyezője a szén-dioxid kibocsátást illetően). Az eddigi eredménytelenséggel szemben végre-valahára – három nappal a cancúni konferencia vége előtt – újabb remény csillant fel, hogy egy esetleges kötelező érvényű nemzetközi megállapodás kerül hatályba. Azért jelentős a mostani felajánlás Peking részéról, mert a világ két legnagyobb kibocsátójaként ismeretes Egyesült Államokra és Kínára mindeddig nem vonatkoztak a kiotói jegyzőkönyv vállalásai. A kínai kijelentés miatt mindenki abban reménykedik, hogy az USA, illetve más fejlődő országok, akiknek magas a szén-dioxid kibocsátása is hajlandók lesznek a kompromisszumra és elfogadható javaslattal állnak elő.
Kína felajánlása mind a résztvevőknek, mind a civil szervezeteknek egyaránt reményt adott. Az ázsiai ország felajánlása egyrészt meglepő, ugyanakkor teljesen indokolt. Becslések szerint Kína tavaly 7,4 milliárd köbméter üvegházhatású gázt bocsátott ki, ami kilenc százalékos növekedést jelent az előző évhez képest. Jelenleg Kína az első számú kibocsátó – erősítette meg Hszie Csan-hua klímaügyi főképviselő a cancúni klímakonferencia előtt. Tudósok már több éve állítják, hogy a Kínai Népköztársaság a legnagyobb szennyező, de Peking mostanáig nem vállalta a felelősséget.
Zárszóként leszögezhetjük, hogy úgy tűnik lesz előrelépés a tárgyalásokban és a végső döntéshozatalban is – reméljük. Ezek után már csak a tettek foganatosítására lesz szükség, hogy megfékezzük az éghajlatváltozás tomboló és pusztító tevékenységét. Még pár nap és végérvényesen megláthatjuk, hogy CANcún, valóban az a hely, ahol előre lehet (angolul: CAN) lépni a klímaváltozás megfékezésében…
Kirs György
Öko-völgy Alapítvány
