A globális ellátás ördögi köre és kitörési lehetőségek

Tóth Gergely egyetemi docens (Pannon Egyetem, Georgikon Kar) előadásának összefoglalója. A III. Fenntarthatósági konferencia első napján elhangzott előadás letölthető teljes hanganyaga.

Ma már közhelynek számít, hogy az ember önző, alapvetően csak saját érdekeit követi, ezért erre kell építenünk a motivációját. A vallásilag „semleges” világ a szellemit és a lelkit a magánszférába utasítja, így a fejlődésnek egyetlen útja marad, az anyagi fejlődés (növekedés). A boldogságot egyenlőnek tekintjük az anyagi javak birtoklásával, a több kényelmet mindenképpen jónak tartjuk. Jól illusztrálja ezt a wellness turizmus, a reklámok és a hipermarketek terjedése. Ahelyett, hogy a világ botorságán merengenénk, vegyük szemügyre, honnan is származnak ezek az elméletek, és mennyire érvényesek a 21. század elején.

Az önérdekét követő embert a közgazdaságtan Homo oeconomicusnak nevezi, amit Adam Smith-től, a modern közgazdaságtan atyjától szokás eredeztetni. Smith 1776-ban kiadott fő művében (A Nemzetek Gazdagsága) úgy érvel, hogy az ember saját önérdekét követve szolgálja a leginkább a közjót. A Homo oeconomicus kategóriáját igazából John Stuart Mill írta le 1836-ban (On the Definition of Political Economy, and on the Method of Investigation Proper to It). A mai globalizáció gazdasági alapját képező szabadkereskedelem pedig egy harmadik híres közgazdász David Ricardo elméletére épül, amelyet Principles of Political Economy and Taxation művében fejtett ki (1816). A komparatív előnyök elmélete szerint minden országnak azt kell termelnie, amiben a legnagyobb relatív előnnyel rendelkezik.

Elsőként tehát azt kell megértenünk, hogy az önző ember képe, a verseny, a szabadkereskedelem és a hatékonyságra törekvés nem valami gravitációhoz fogható természeti törvény, nem kőbe vésett igazság. Inkább néhány ember elképzelése a világról és annak működéséről, ami az elmúlt 200 évben kétségtelenül óriási hatást fejtett ki, viszont napjainkra idejétmúlttá vált. Másodikként az emelendő ki, hogy a világ hihetetlenül megváltozott gazdasági, társadalmi és főleg természeti szempontból az eltelt 200 évben. Ebből a leglényegesebb, hogy az emberiség lélekszáma és a természetre gyakorolt hatása akkoriban, 1800 körül, elhanyagolható volt a maihoz képest.
Az elmélet egy szinte üres világban keletkezett, amikor a rendelkezésre álló és folyton bővülő természeti forrásoknak csak néhány százalékát hasznosítottuk. Ésszerű volt a kihasználatlan természeti kincsek egy részét anyagi gazdagsággá alakítani. 2010-re viszont nemcsak elértük a teljes kihasználást, de 50%-kal meg is haladtuk. Ennyivel nagyobb ugyanis az emberiség átlagos ökolábnyoma, mint a bolygónk által megtermelt hozamok. Ez azt is jelenti, hogy a „szépen fialó” természeti tőkét éljük fel, aminek következménye a gyengébb hozam, de a megrendült biztonság is. Ez nemcsak környezeti szempontból rossz, de gazdaságilag is felelőtlenségnek számít. A fentieket manapság kevesen tagadják. Mi tartja mégis össze a rendszert, amely láthatólag még mindig növekedés-orientált?

Ha a fékevesztett fogyasztást ördögi körként ábrázoljuk, talán jobban megértjük az egymást szorító erőket. Tegyük fel például a kérdést: miért árasztják el a piacot az olcsó kínai sportcipők? A forgalmazó vállalatok azt mondhatnák, nekik minél több terméket kell minél olcsóbban a piacra juttatni, a törvény szabta kereteken belül. A fogyasztók az államra mutatnak tovább, tiltsa be a behozatalt, ha az káros. A kormány viszont a kisjövedelműekre és a kereskedelmi láncból élőkre hivatkozik. De mi az, ami végül összetartja a rendszert? Az ördögi kör közepén egy eszme áll, amiben közegyetértés uralkodik: mindenkinek az a jó, ha még többet, még jobbat, még olcsóbban termelünk-forgalmazunk-fogyasztunk. Pedig ez csak a nyomorban élőkre igaz.

Számtalan felmérés bizonyítja, hogy a gazdagokat nem boldogítja a még több pénz, a szegények száma pedig nem csökken, hanem növekszik az általános gazdagodással. Az ördögi kört összetartó eszmét, a még több közgazdaságát és gondolkodást kell felváltanunk az elég gazdaságtanával. Az ördögi körből való kitörés látszólag szinte lehetetlen, minden szereplő a másikra vár. Ám a másik oldalról nézve sokkal egyszerűbb a képlet, elég lenne az egyik szereplőnek (ill. ezen szereplők kritikus tömegének) szemléletet váltani, s a kör megtörne.

Az áramkör soros kapcsolású, akár az egyének (tudatos fogyasztók) nem veszik meg, akár a cégek (Valóban Felelős Vállalatok) nem forgalmazzák, akár a (polgáraiért és az emberiség jövőjéért felelősséget érző) állam védi meg tőle a piacot: a rövid élettartamú olcsó sportcipő, valamint a többi feleslegesen gyártott és szállított áru egy pillanat alatt eltűnik.

A közlegelők ördögi körének megtöréséhez tehát az a fő lépés, hogy a gazdaságot a jó ember képére építsük, ahol hedonizmus helyett objektivizált önérdeket tételezünk fel a piaci szereplőkről. Ha az állam megbízna az adófizetőkben, a minisztérium a pályázókban, s cserébe az emberek a kormányban, az néha talán fájdalmas csalódásokkal járna, de összességében sokkal kisebb energiaráfordítással működne a gazdaság. A gazdasági válság lehetőséget biztosít számunka, hogy ne építsük fel újra a határait túlnőtt rendszert. „Csak” a kollektív gondolkodásmódunkat kell megváltoztatni ehhez.

Letölthető teljes hanganyag itt (mp3, 14,3 Mbyte)

Letölthető vetítés itt (.pdf, 1,2 Mbyte)

2 hozzászólás to “A globális ellátás ördögi köre és kitörési lehetőségek”

  • Dezső László:

    Ifjú szerzőnk a Global Warming (GW, a globális légkör melegedése) legfőbb okának, a globális humánpopuláció 140-szeres túlnépesedésének néhány tünetét boncolja, rendkívül hiányosan (afféle elefántcsont-toronyból) és elképesztő naív idealizmussal. Ezen még az sem segít, hogy a klasszikus ökonómia legnagyobb alapító elméit említi, a témához nem igazán kapcsolódva, inkább csak saját szakmai műveltsége igazolására.

    Felhívon figyelmét arra, hogy nemcsak a csövön át látott világ létezik. Például léteznek vulgáris nevükön GAZDAG országok és szegények, vagy másképp exportorientáltak és piacok. A kört, amelyet a szimpatikus ifjú említ, a piacok is meg tudják törni: mivel élelmiszerük rendszerint elegendő, bármikor átállhatnak önellátásra, külkereskedelmüket felfüggesztve. Csak nézzen körül a világban, hogy az exportorientált országok – az egyenlőtlen szerződéseken kívül – milyen hihetetlen erőfeszítéseket tesznek a piacok függőségének fokozására, láncraverésére.

    Javasolom, hogy ahogyan szerzőnk ismeretei bővülnek a jövőben, úgy gondolkodjék el a Bioszféra eltartóképességén, a jelenlegi spontán recesszió óriási segítségén (például a Kínában gyakorlatilag megoldott egykés népesség-csökkentés területén), a recesszió sikeres kezelésének gazdaságtörténeti tapasztalatain, stb.

    Sok sikert.

  • Tóth Gergely:

    Alázatosan köszönöm a kiigazítást.
    Egyébként nem ezt mondtam 🙂
    (Szerintem a túlnépesedés nem a fő gond, ok, s nem okozat. A nyomor okozza. Másfelől magától megoldódik két évtizeden belül, ajánlom erről Krúdy Tamás írásait – Képmás 2012 március-április)
    egy szimpatikus, habár erősen csőlátású ifjú

Hagyj üzenetet

1%
Az Öko-völgy Alapítvány adószáma:
18786435-1-14

2017-ben 403.431 Ft felajánlás segítette ismeretterjesztő tevékenységünket. Köszönjük!
Tanfolyamaink
Tanfolyamaink listája innen elérhető

Keresés
Webshop
Ökovölgy hírlevél
E-mail cím:*
Név:*
E-mail cím újra:*
Kisfilmek
“Az étel nem a boltból származik.” Film Sivaráma Swamival Rovarpusztító rozsdafarkúak biokertünkben – kisfilm

Kiadványaink
Szakdolgozóink
Az Öko-völgy Alapítvány konzultációs segítségével eddig 53 hallgató védte meg szakdolgozatát vagy doktori értekezését.
Védjegy használati jog
Idézet
„Aki azt hiszi, hogy az exponenciális növekedés örökké fenntartható egy véges világban, az vagy őrült, vagy közgazdász."
Kenneth E. Boulding