Egy (félig kezdő) biokertész pár naplója II.

Ahogy az első részben férjem, Andris írta, falura költöztünk. Cserépkályhával fűtünk. A mostani mínusz tíz fokokban kétszer is be kell gyújtani egy nap, de nem bánjuk. Ropog a tűz a kályhákban…
Kilépünk a házból… a kertbe.
Ez nem csak romantikusan hangzik, hanem tényleg idilli. Jó érzés, természetes helyzet.
Krisna-völgy bio-gazdaságára látunk kertünkből, és úgy érezzük, idén nekünk is illene felmutatnunk valamit… legalább a zöldségtermesztést illetően.

Bár ökológusként igen sokat járok a természetben, valahogy a kertészkedés eddig mindig elkerült. Elvetek egy magot, de hogy lesz ebből termés? Kissé lámpalámpalázam van.
Szerencsére a párom, Andris nem először lát életében kertet, sőt, végzettsége szerint is kertészmérnök, így lesz kitől tanulnom. És persze nem elhanyagolható szempont Krisna-völgy szomszédsága sem, bátorító szép kertészetük, évtizedes kertészkedési tapasztalatuk van.

Most, februárban így néz ki a kertünk:

Na, ebből csak jobb kert lehet nyárra

Egy kedves barátunktól, Hudák Katitól kaptunk egy bátorító, kedves Németh László idézetet az első cikkünkhöz:

“Egy kertben élni, a növények leheletében tisztítani magunkat, s miközben magunk lassan elillanunk, az embereknek is átadni valamit boldogságunkból s a hozzá vezető tudásból: az üdvösség ösztöne gyermekkorom óta ezt kereste bennem.”

Köszönjük!

Ezzel a szép idézettel felvértezve a következő részben elkezdjük tervezni a kertet!

Szilvia

Hozzászólások (4) / “Bio kiskert – hamarosan!”