Erdőkert létesítés egy belterületi parlagon

Folytatjuk somogyvámosi honfoglalásunk történetét (az első rész itt olvasható). A fásítást illetően duplán is motiváltak voltunk. Egyrészről cserépkályhával fűtünk, amire bizony novembertől áprilisig pakolni kell a fát, ami pedig nem olcsó mulatság (noha a gázfűtéshez viszonyítva még mindig sokkal jobban járunk). Elég nagy földterület birtokában badarság lett volna hosszú távon is az erdőgazdaságokra alapozva tervezni a családi tűzifa ellátásunkat.

A másik erős belső motiváló tényező természetvédelmi szemléletünk volt. Nincs is csodálatosabb dolog a kocsányos tölgy, mezei juhar, éger és hasonló őshonos fák ültetésénél! Egy honos fafajokból álló, fásított parlag terület már az első évtizedekben is jelentős biodiverzitás növelő tényező, hiszen fokozatosan benépesíti az élővilág.

A tarackbúzás parlag után megjelenik sok-sok madárfaj, lágyszárúak, ízeltlábúak, sőt akár új emlősfajoknak is otthont ad. Sokat jelent a fásítás a talajvédelem szempontjából is, főképp a miénkhez hasonló lejtős, eróziónak, deflációnak kitett területeken.
Már „csak” a fenti két célt (tűzifa / őshonos erdő) kellett összeegyeztetni, és kitalálni az ültetés módszerét.

Az ideális – az élővilág szempontjából – az lett volna, ha kizárólag őshonos fákban gondolkodunk. Ám a tűzifát nem csak gyermekeinknek szánjuk, hanem szeretnénk mi magunk is hasznát venni előbb-utóbb. Így egy kompromisszumos megoldást választottunk.
A terület kisebb részén, kb. 1500m2-en 2010 tavaszán 1000 db akácot ültettünk, amiből már 12-15 év múlva komoly tűzifa-mennyiség lesz (a ritkítások miatt némi eltüzelhető anyag már korábban is kerül belőle).

Növekvő, fiatal akác-telepítésünk 2010. nyarán

A terület nagyobb részét (kb. 3500 m2) pedig 1000 db őshonos facsemetével telepítettük be. Még leírni is öröm a telepített fajok neveit: kocsányos tölgy, cser, gyertyán, madárcseresznye, nagylevelű hárs, mezei juhar, enyves éger, fehér- és fekete nyár, magas- és virágos kőris. A fafajokat – lévén telkünk egy domboldalon a dombtetőtől az állandó vizű patakig – termőhelyi igényeiknek megfelelően szárazabb és nedvesebb területekre ültettük.

Belőlük tűzifát – a mi életünkben – legfeljebb a ritkítások során fogunk tudni levenni, ami komolyabb mennyiséget ugyan nem fog jelenteni, de nem is bánjuk: ennek az erdőnek – elképzelésünk szerint – egészen más a rendeltetése. Mint ahogy más célt szolgál a tavaly kiültetett 740 db őshonos cserje is (egybibés galagonya, közönséges fagyal, veresgyűrű som, kányabangita és vadalma). Ezek a terület körül egy természetes határszegélyt fognak adni, az erdővel való találkozási pontokon pedig egy összetettebb, szintezett szegély alkotásában vesznek részt, ami ismét az élővilág diverzitásának ad alapot.

Ideiglenesen elvermelt csemeték – ültetésre várva

Az ültetés első évében az akácokkal kezdtük, egyrészt mert területileg úgy volt praktikus, másrészt hogy a negatív tanulságokat inkább az akácokon szenvedjük el. Jól is tettük. A fásításhoz felszántott területen soha nem látott magasságú és sűrűségű gyomtenger keletkezett. Az akác igen szívós növény, de még számára is megpróbáltatást jelentett a nyár folyamán felnövekvő, embermagas, néha karvastagságú parlagfű, fekete üröm, a sok tarackbúza. Sok parlagot láttunk már életünkben, de az itt kialakult vegetáció komolyabb meglepetést okozott. A somogyi klíma, az itteni „zsíros” (tápanyagban gazdag) föld, a csapadékgazdag év mind hozzájárulhattak a dologhoz. Bármi is az oka, elhatároztuk, hogy a fásítás második ütemében stratégiát váltunk.

Az első ütemben elrakott akácokat sorokba ültettük, a sorközöket damilos fűnyíróval kaszáltuk. Na, ezt senkinek sem javasoljuk. Egyrészt mert óhatatlanul elkaszálunk a csemeték közül is, másrészt mert komolyabb mennyiségű parlagfű pollent lélegzünk be közben. Irdatlan erőfeszítés, fosszilis erőforráson alapul, és levegőszennyező is ráadásul.

Ezért az idei évben, az őshonos fafajok ültetéséhez nem szántattuk be a talajt. Bár vegyszeres gyomirtással könnyebb lett volna a dolgunk, továbbra is ragaszkodunk a vegyszermentességhez. A csemeték számára két ásónyomnyi lukakat ástunk, kínosan ügyelve arra, hogy véletlenül se alakuljanak ki szabályos sorok. A lukakat előre kijelölt, elkerített területrészekre lokalizáltuk. A fásítandó területek között széles utakat és tisztásokat hagytunk fátlanul, egyfajta erősztyep képet hozva létre.

2011. márciusában telepítettük el az őshonos fafajokból álló erdőfoltokat

A tavalyi akác ültetés eredményeképpen – a gyomok és a fűnyíró által megkímélt egyedek – 2011-re nagyot nőttek. Az őshonos erdő-kezdeményben a csemeték kénytelenek lesznek megküzdeni a tarackbúzával, de arra számítunk, hogy még így is többen túlélik, mint ha neki esnénk a közöknek a damilos fűnyíróval. A már évek óta tarackbúzás, zárt gyepen a parlagfű tömeges megjelenésére nem kell számítanunk.

Miközben a hazai fafajok csemetéit ültettük a jövőnek, közvetlen szomszédunkban nekilendültek a traktorok a tavaszi talaj-előkészítő munkálatoknak. Talán az itteni emberek szemében értékesebbnek tűnik egy dízel alapú, agyon vegyszerezett, intenzív szántó kultúra, mint az őshonos erdőtelepítés, elképzelhető, hogy eljön az idő, amikor ők is inkább fákat fognak ültetni a saját maguk számára elegendő gabona és krumpli földek köré.

Bárcsak tévednénk, de minden józan számítás szerint eljön az idő, amikor a fosszilis tüzelőanyagok hiányában a mostaninál jobban rá leszünk utalva a fákra. Most érdemes elkezdeni a telepítéseket.

– Kun András és Rév Szilvia  –

Szeretne többet tudni az önellátás gyakorlatáról?

Keresse könyvsorozatunkat!

Önellátás

8 hozzászólás to “Erdőkert létesítés egy belterületi parlagon”

  • Roberto:

    Nagy fába vágtátok a fejszéteket… és szerintem nem igazán gondoltátok át a dolgot. Én a helyetekben vegyesen ültettem volna mindent úgy, hogy 2/3 része valamilyen gyümölcs legyen. Alma, körte, meggy, dió, mandula, gesztenye, mogyoró stb… Ilyen környezetben nem sok gondotok lett volna a kártevőkkel, és mégsem csak leveleket szüretelhettek volna… És ültettem volna néhány illatozó fafajtát is… hársfélék, ezüstfa, zselnicemeggy…
    És a cserjék közül is előnyben részesítettem volna az ehető termést hozó fajtákat, vagy aminek a termését a madarak is szeretik…

    Mindegy! Sok sikert!

  • kunandras:

    Kedves Roberto!
    Köszönjük a felvetést!
    Valójában magunk is vegyesen telepítettünk, csak a cikk írása idején nem volt még végleges az elegyesítésben szereplő fajok listája, ezért nem írtam erről. Azóta került a hazai lombos fajok közé cseresznye, alma, körte és szilva is, és persze nem hiányzik a mézelő- és gyógynövény kislevelű hárs sem.
    Üdvözlettel: Kun András

  • Pintér László:

    Kedves András, Roberto!
    Elképesztően érdekes ez a téma számomra, nem olyan régen jött közel hozzám az az információ, hogy pl. az akác nem őshonos faj és kiszorítva más fajokat teljesen megváltoztatja az élő környezetét. Szeretém megtudni, hogy miért volt fontos gyümölcsfákat is ültetni a tüzifának szánt más fajok közé? Csak a kártevők miatt, ahogy Roberto írta? A nem mellékes gyümölcs termés “haszna” egyértelmű, de mivel tudomásom szerint a gyümölcsészetet különválasztottátok, ezért kérdezem, hogy esetleg van-e más szerepe is a gyümölcsösnek a tüzifa társaságában?
    Üdvözlettel:
    Pintér László

  • kunandras:

    Kedves László!

    Több meggondolásból is érdemes a fákat elegyesen ültetni. A növények a természetben is társulásokban fordulnak elő, az egy- vagy néhány fajos közösségek ritkák. Az elegyesség lehetővé teszi a növények számára, hogy segítsék egymást (például a levegő párásításával, kedvező mikroklíma-viszonyok és tápanyag-körforgalom biztosításával, és még sok minden mással). Az elegyes ültetés fontos abból a szempontból is, hogy így a kártevők terjedése is korlátozottabb, mint az egyfajú ültetvényekben.
    A mi esetünkben szerepet játszott az is, hogy területünk mérete korlátozott, és a helykihasználás is jobb az elegyes ültetésnél.
    Természetesen, a gyümölcsfák is szolgáltatnak faanyagot, főként az idősebb fák metszése, ifjítása során keletkezik a kályhában, kemencében eltüzelhető faanyag.

    Összefoglalva: jobban érzik magukat a növények, hamarabb záródik az állomány, jobb mikroklíma alakul ki, gátolt a kártevők terjedése, és az elegyes gyümölcsös többféle haszonvétele lehetséges (pl. fa, avar, gyümölcs, méz, gyógynövény, széna).

    Üdvözlettel:
    András

  • Gábor:

    Kedves “kertalkotók”!

    Lászlónak igaza van abban, hogy kerülni kéne az adventív (nem őshonos), erősen gyomosító, diverzitást csökkentő fafajok használatát (pl.: fehér akác).Az akác jó tűzifa, de az erős sarjadzó, tarackoló és allopátiás hatása miatt egy hosszú távra tervezett erdőtársulásban nincs helye, így is itt van belőle a legtöbb egész Európában. Ha nitrogén-megkötés céljából akar valaki pillangós fát telepíteni, annak jobb megoldás szerintem a lepényfa, gyorsan nő, hosszú életű, és a magja hasznosítható.
    Üdvözlettel: Gábor

  • Roberto:

    Kedves Gábor!

    A fehér akác ültetése nem ördögtől való, az energia mellett kiváló mézelő növény is egyben. Ha jól el van határolva a vegyeserdőtől az energiaerdő, akkor az akácos nem fogja “megtámadni” a többi területet. Az allopátiás hatása pedig inkább a szorosra zárt lombkorona miatt van, ez az idősebb akácerdők szélén tettenérhető. Ellenőrzött körülmények között az akác nem gyomosít.

    Nem tudom, hogy végeztek-e kutatómunkát a fehér akác eredeti otthonában, de egészen biztos, hogy létezik akác-kompatibilis aljnövényzet is, meg kellene vizsgálni, hogy mi fejlődik alatta normálisan. El tudom képzelni, hogy pl akácerdőben vígan lehet újhagymát termelni…

    Az fiatal akácerdőt még úgy is lehet hasznosítani, hogy odúkat helyeznek ki benne, amit benépesítenek az énekesmadarak, és így a szomszédos vegyeserdő vagy szántóföld kártevő-mentesítésével jó szolgálatot tesz a gazdának, pedig a tüzifa szüret még messze van.

  • kunandras:

    Roberto hozzáfűzése gyakorlatias és meggondolandó mindenkinek, aki önellátásban gondolkozik. Amikor a gyakorlati szempontok kerülnek előtérbe, magyarán termelni kell, h legyen étel/ital, akkor megváltozik az ember perspektívája.
    Mindazonáltal, az idegenhonos, és főleg a terjedésre hajlamos inváziós fajokkal vigyázni kell.
    Nos, az akác Észak-Amerikában elegyfa, vagyis 5-10 más fafajjal alkot vegyes erdőket. Második lomkoronaszintben fordul elő, és persze, leteznek lágyszárú növények amik alatta élnek, és van több gomba- és rovarfaj, amely rá specializálódott.
    Elegyetlenül telepítve az akácnak sem igazán jó ökologice – ez csak a gyors fatermésre vágyó ember számára előnyös.
    Üdv, András

  • p18:

    Én pont biogazdálkást tanulok – utólsó évemet húzom belőle. Ott szó volt a permakúltúráról, mert tulajdonképpen az erdőkert egyfajta permakúltúra. Azzal meg van egy kis hátrány, amely miatt igen kevesen vállalkoznak rá. Mégpedig az, hogy a jól működéséhez és beállásához sok év szükséges. Ezzel kapcsolatban a youtubeon van egy kisfilm. A címe A jövő farmja. Igaz angol nyelvű, de van fent ott egy feliratos verzió.
    http://www.youtube.com/watch?v=xGf4C84T1uM

Hagyj üzenetet

1%
Az Öko-völgy Alapítvány adószáma:
18786435-1-14
Keresés
Webshop
Ökovölgy hírlevél
E-mail cím:*
Név:*
E-mail cím újra:*
Kisfilmek
Hozzuk létre saját öntözőrendszerünket! Új film – Egyszerű élet, emelkedett szintű gondolkodás
Fotógaléria
Loading...
image img_7820-jpg image img_8245-jpg image img_7862-jpg image img_7960-jpg image bhakti_kert_2-jpg image img_0099-jpg image bhakti_kert_1-jpg image img_0079-jpg image bhakti_kert_6-jpg image bhakti_kert_7-jpg image bhakti_kert_5-jpg image img_0145-jpg

Kiadványaink
Szakdolgozóink
Az Öko-völgy Alapítvány konzultációs segítségéveleddig 48 hallgató védte meg szakdolgozatát.
Védjegy használati jog
Idézet
"A Föld minden ember összes szükségletét ki tudja elégíteni, azonban mohóságukat nem."
Gandhi