Új földtulajdonos dilemmája: Támogassuk-e a disznóhizlalást?

A mi falunkban gyakoriak a hosszú belterületi telkek. A mai – voltaképpen városias életet élő – falusiak többsége számára ezek a földterületek jórészt kihasználhatatlanok. Többségüknek nincsenek mezőgazdasági gépeik, nincsenek igavonó állataik.
Mi történik hát ezekkel a földekkel?

Mifelénk az a szokás, hogy ingyen és bérmentve – vagy csekély bérleti díjért – rendelkezésére bocsátják a földet egy „traktoros” gazdának, akinek vannak földművelő gépei. Ö pedig beveti, hol napraforgóval, hol kukoricával. A kukoricával aztán egyesek disznót hizlalnak, a napraforgót pedig olajnak, madáreleségnek adja el az illető.

Így hát a falu lakói szerint minden rendjén is van így: a föld meg van művelve, a disznós gazdák hozzájutnak a hizlaláshoz fontos kukoricához, a traktorosnak pedig némi megélhetés biztosíttatik.

Hát a helyi meglepetés abból lett, hogy mi, városról érkező „gyüttmentek”, nem követtük a jól bevált rendszert, hanem egy másik logika alapján indultunk el. Mi nem lelkesedünk a disznótartásért, ugyanis vegetáriánusok vagyunk, ráadásul a disznóólaknak még három házzal arrébb is gyomorforgató szaguk van. Így hát úgy döntöttünk, nem támogatjuk a disznótartást, még ilyen áttételes módon, a kukoricatermesztésen keresztül sem.

Kertünk 2010 tavaszán. Előtérben idős gyümölcsfáink és a frissen bevetett zöldségeskert, háttérben az első erdőtelepítésekhez felszántott rész.

Alapelvünk volt, hogy bármi is lesz a közel fél hektáros területünkön, az vegyszermentes (bio) legyen. Tulajdonképpen ez még egy ok volt a kukoricával szemben, és szintén kiesett a napraforgó is, ugyanis ezeket a kapás kultúrákat vegyszer nélkül csak hatalmas emberi munkaerő árán lehetne fenntartani.

Ami még egy szép dolog lehetett volna, az a saját célú kenyérgabona (pl. búza, alakor, tönköly) és kásanövény (pl. zab, hajdina, köles) termesztés. Ehhez egy családra számolva elég lenne egy egészen kicsi (kb. 100 m2) terület is, a nagyobb gondot inkább a kártevőmentes raktározás jelentett volna, meg a mi időnk végessége. Így hát egyelőre elnapoltuk a témát.

Állatok hiányában egyelőre elvetettük a legelőgazdálkodás ötletét is, magára hagyni a területet pedig nem lett volna értelme. (Mert tarackos, siska nádtippanos, aranyvesszős parlag, aminek visszagyepesedése közeli természetes magforrás hiányában csak több évtized alatt lenne eredményes. Addig meg nézhettük volna minden nyáron a nyakig érő gyomtengert).

A szóban forgó terület hasznosítására végül a részleges erdősítést, erdőkert kialakítását találtuk ki, nagyobb tisztásokkal meghagyva a lehetőséget a burgonya-, gabona-, gyümölcs- és zöldségtermelésnek is.
Az erdősítés részleteiről következő cikkünkben számolunk be.

– Kun András és Rév Szilvia –

Szeretne többet tudni az önellátás gyakorlatáról?

Keresse könyvsorozatunkat!

Önellátás

1 hozzászólás to “Új földtulajdonos dilemmája: Támogassuk-e a disznóhizlalást?”

Hagyj üzenetet

1%
Az Öko-völgy Alapítvány adószáma:
18786435-1-14
Keresés
Webshop
Ökovölgy hírlevél
E-mail cím:*
Név:*
E-mail cím újra:*
Kisfilmek
Új film – Egyszerű élet, emelkedett szintű gondolkodás Már fejjük, még szopizik…
Fotógaléria
Loading...
image hazafele_a_foldekrol-jpg image oszi_tajkep-jpg image cserepkalyha_epites-jpg image szenaforgatas-jpg image fozes_foldtuzhelyen-jpg image gyumolcsfak_tavasszal-jpg image krisna-volgyi_gyerekek-jpg image meheszet-jpg image magfejto_2010apr16_2_k-jpg image dscn6465-jpg image fnyn_2010apr3_3_k-jpg image dscn6415-jpg

Kiadványaink
Szakdolgozóink
Az Öko-völgy Alapítvány konzultációs segítségével eddig 48 hallgató védte meg szakdolgozatát.
Védjegy használati jog
Idézet
"Az állatok a barátaim, és a barátaimat nem eszem meg!"
G.B. Shaw