Új földtulajdonos dilemmája: Támogassuk-e a disznóhizlalást?

A mi falunkban gyakoriak a hosszú belterületi telkek. A mai – voltaképpen városias életet élő – falusiak többsége számára ezek a földterületek jórészt kihasználhatatlanok. Többségüknek nincsenek mezőgazdasági gépeik, nincsenek igavonó állataik.
Mi történik hát ezekkel a földekkel?

Mifelénk az a szokás, hogy ingyen és bérmentve – vagy csekély bérleti díjért – rendelkezésére bocsátják a földet egy „traktoros” gazdának, akinek vannak földművelő gépei. Ö pedig beveti, hol napraforgóval, hol kukoricával. A kukoricával aztán egyesek disznót hizlalnak, a napraforgót pedig olajnak, madáreleségnek adja el az illető.

Így hát a falu lakói szerint minden rendjén is van így: a föld meg van művelve, a disznós gazdák hozzájutnak a hizlaláshoz fontos kukoricához, a traktorosnak pedig némi megélhetés biztosíttatik.

Hát a helyi meglepetés abból lett, hogy mi, városról érkező „gyüttmentek”, nem követtük a jól bevált rendszert, hanem egy másik logika alapján indultunk el. Mi nem lelkesedünk a disznótartásért, ugyanis vegetáriánusok vagyunk, ráadásul a disznóólaknak még három házzal arrébb is gyomorforgató szaguk van. Így hát úgy döntöttünk, nem támogatjuk a disznótartást, még ilyen áttételes módon, a kukoricatermesztésen keresztül sem.

Kertünk 2010 tavaszán. Előtérben idős gyümölcsfáink és a frissen bevetett zöldségeskert, háttérben az első erdőtelepítésekhez felszántott rész.

Alapelvünk volt, hogy bármi is lesz a közel fél hektáros területünkön, az vegyszermentes (bio) legyen. Tulajdonképpen ez még egy ok volt a kukoricával szemben, és szintén kiesett a napraforgó is, ugyanis ezeket a kapás kultúrákat vegyszer nélkül csak hatalmas emberi munkaerő árán lehetne fenntartani.

Ami még egy szép dolog lehetett volna, az a saját célú kenyérgabona (pl. búza, alakor, tönköly) és kásanövény (pl. zab, hajdina, köles) termesztés. Ehhez egy családra számolva elég lenne egy egészen kicsi (kb. 100 m2) terület is, a nagyobb gondot inkább a kártevőmentes raktározás jelentett volna, meg a mi időnk végessége. Így hát egyelőre elnapoltuk a témát.

Állatok hiányában egyelőre elvetettük a legelőgazdálkodás ötletét is, magára hagyni a területet pedig nem lett volna értelme. (Mert tarackos, siska nádtippanos, aranyvesszős parlag, aminek visszagyepesedése közeli természetes magforrás hiányában csak több évtized alatt lenne eredményes. Addig meg nézhettük volna minden nyáron a nyakig érő gyomtengert).

A szóban forgó terület hasznosítására végül a részleges erdősítést, erdőkert kialakítását találtuk ki, nagyobb tisztásokkal meghagyva a lehetőséget a burgonya-, gabona-, gyümölcs- és zöldségtermelésnek is.
Az erdősítés részleteiről következő cikkünkben számolunk be.

– Kun András és Rév Szilvia –

Szeretne többet tudni az önellátás gyakorlatáról?

Keresse könyvsorozatunkat!

Önellátás

1 hozzászólás to “Új földtulajdonos dilemmája: Támogassuk-e a disznóhizlalást?”

Hagyj üzenetet

1%
Az Öko-völgy Alapítvány adószáma:
18786435-1-14

2017-ben 403.431 Ft felajánlás segíti ismeretterjesztő tevékenységünket. Köszönjük!
Tanfolyamaink
Legközelebbi időpontok:
2017. november 25.
2017. december 2.
2018. január 20.
Keresés
Webshop
Ökovölgy hírlevél
E-mail cím:*
Név:*
E-mail cím újra:*
Kisfilmek
“Az étel nem a boltból származik.” Film Sivaráma Swamival Rovarpusztító rozsdafarkúak biokertünkben – kisfilm

Kiadványaink
Szakdolgozóink
Az Öko-völgy Alapítvány konzultációs segítségével eddig 48 hallgató védte meg szakdolgozatát.
Védjegy használati jog
Idézet
"Környezetünk száz és ezer helyen lángol világszerte. Nincs azonban kijárat, tűzlépcső, az egyetlen megoldás, ha az önismeret felé lépünk."
Jim Nollman