Egy szívmelengető lehetőség

A fenntarthatóság szempontjából igen lényeges kérdés a fűtés ökologikus megoldása. Ennek Krisna-völgyi módjáról bhakta Antal Balázs cserépkályhást és hulladékgazdálkodási technikust kérdeztük.

Milyen módon fűtitek Krisna-völgyben a házakat?

Ma gyakorlatilag minden háztartásban cserépkályhával történik a fűtés. Újdonság lesz, hogy a jelenleg épülő (speciális tégla-szalma falú) házaknál téglakályhák állnak majd. Ezek a cserépkályhától annyiban térnek el, hogy kívülről nem csempével, hanem vakolattal vannak borítva. Emiatt nagyon hasonlítanak egy hagyományos kemencére. Jelenleg azonban minden házban cserépkályha szolgáltatja a meleget.

Mi a cserépkályha előnye? Miért ezt választották az élőfalu létrehozásakor, és miért ezt alkalmazzátok ma is?

A cserépkályha az egyik leggazdaságosabb fűtési eszköz. Ami számunkra különösen fontos, hogy egyúttal ökologikus is. Belső szerkezete úgy van kialakítva, hogy a füst keringjen benne. A kályha járataiban lassan lehűlő füst sok hőt hátrahagy, s mivel a kályha falát vastag agyagrétegek alkotják, hosszú ideig kiválóan megtartja a meleget. (A kályhacsempe csak külső borítás, mögötte agyag-, cserép- és samott-rétegek találhatók.)
Fontos még a fenntarthatóság szempontjából, hogy ezek a kályhák helyben (némi szakértelemmel gyakorlatilag házilag) elkészíthetők. A cserépkályha nagyon egyszerű anyagokból áll, legfőképpen agyagból, ami Magyarországon szinte mindenütt hozzáférhető akár a falu határában, vagy éppen a házunk mellett is. A díszes külső kályhacsempék ugyancsak viszonylag egyszerűen elkészíthetők – egy fazekas számára ez rutin feladat. Elsőre talán nagyobb kihívásnak tűnhet a tűztér belső burkolatát adó samott tégla előállítása. Ám, ha jobban megvizsgáljuk, akkor ez is csak agyagból van. Igaz, kétszer kiégetett agyagból.
Mindenképpen meg kell említenem, hogy a cserépkályha szinte „örök életű”. A régi kályha óvatos lebontása után ugyanis a csempék újra használhatók. Ha közvetlenül nem érintkeznek tűzzel és füsttel, illetve óvatosan kezelik őket, akkor korlátlan ideig.
Egyáltalán nem mellékes szempont, hogy egy szakszerűen, igényesen elkészített cserépkályha  – s talán nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel – a szoba igazi dísze. Télen a ház legmelegebb pontja, az otthonunk szíve.

Mit kell tudni az ilyen kályhák fűtéséről? Vannak-e fogások, amit minden szerencsés cserépkályha-tulajdonosnak alkalmaznia kellene?

Mindenképpen fával, mégpedig tömör és jól kiszárított fával fűtsünk. A szén azért nem megfelelő fűtőanyag, mert gyorsan, és magas hőfokra hevíti fel a kályhát, s ez kárt tehet benne. A tűzifának teljesen száraznak kell lennie – legalább egy nyáron át, de inkább egy évig száradjon. Fontos, hogy a tüzelőt száraz helyen tartsuk: tároljuk zárt, vagy legalább fedett helyen.
A fűtés során ügyeljünk arra, hogy a begyújtáskor elegendő levegőt kapjon a tűztér – az alsó ajtó legyen nyitva. Csak akkor hajtsuk – de ne zárjuk – be, amikor már jól meggyulladt az aprófa. Ha már erős parazsunk van, akkor kerülhetnek rá a nagyobb tűzifa-darabok. Ezután már kevesebb levegő is elég, de a légrést ekkor sem szabad teljesen elzárni, mert túlságosan felhevül, „szétég” a kályha. Ha a kályha gyakran van túlhevítve, akkor rövid időn belül tönkremegy. Az alsó ajtó légrését csak akkor zárjuk le teljesen, amikor már befejeződik a fűtés és már csak parázs van a kályhában.
Már említettem, hogy a tüzelő tömör fa legyen, nem kerülhet a kályhába műanyag, gyantás és vizes fa. Ezektől kátrányos, vizes lesz a kályha, a vas alkatrészek rozsdásodnak, a kályhabelső, de még a csempe is tönkremegy. Fontos, megszívlelendő elv, hogy a kályha nem hulladékégető, ne fűtsük mindennel, amit el lehet égetni!

A cikk folytatása itt olvasható

Az interjút készítette: Kun András