Sorozatunk e heti részében a veteményes tervezésekor kihagyhatatlan témával foglalkozunk. A növénytársítás és vetésváltás alkalmazása hozzásegít bennünket ahhoz, hogy növényállományunk egészséges maradjon, és a teljes vegetációs időszakban ellássa családunkat friss terménnyel. Jelen cikk anyaga Krisna-völgyi tapasztalatokon és szakirodalmi búvárkodáson alapul, teljes terjedelmében a „Beszélgetések az önellátásról” című könyvünkből származik.

A tarlórépa a legrégebben termesztett zöldségeink közé tartozik, mely sokféleképpen elkészíthető, fogyasztható. Neve arra utal, hogy a gabonák lekerülése után a tarlóba vetették. Hajdani elterjedtségének oka, hogy termesztése rendkívül egyszerű, rövid tenyészideje miatt pedig elő-, és utóveteményként is szóba jöhet. Négy-hat héttel a vetés után már szedhető, fogyasztható.

Ha van vetésre előkészített ágyásunk, akkor ezekben a hetekben, kedvező időjárású – fagymentes – napokon már helybe vethető a petrezselyem. Magjai nagyon aprók, ezért a vetési mélység is kicsi, 0,5-1 cm legyen.

Tévhit, hogy a zord téli napokon nélkülöznünk kell a kertből, erkélyládából származó friss zöldségeket. Persze, a nagy tápanyagtartalmú, tápláló gumók és gyökerek nagyobb részét a tenyészidőszakban kell megtermelnünk, a télen szedhető zöldségek inkább kiegészítésként, vitamin-pótlásként jöhetnek szóba.

Sok éves vágyam valósult meg, amikor munkához láthattam Krisna-völggyel határos somogyvámosi kertünkben. A kertészkedést nem csupán hasznos termelő tevékenységnek vagy kiváló mozgási- és szabadidős tevékenységnek tekintem. Bár ezek sem elhanyagolható szempontok, számomra mégis a működő rendszerek kialakítása jelenti a fő kihívást.  

Bájos és érdekfeszítő kisfilm, amelyben egy idős asszony számol be több évtizedes minimál-kertészkedési tapasztalatairól. A film sajnos már nem tekinthető meg ide kattintva (23 perc, magyar felirattal)… szerzői jogok miatt azóta törölték, sajnáljuk…