Tél vége felé járunk, és ilyenkor rég nem érzett izgalom lesz úrrá a kertészkedő hajlamú egyéneken. A hó jórészt elolvadt már a kertekben, és látványosan hosszabbodnak a nappalok. Most, hogy a tavasz mind gyorsabban közelít, ideje hozzálátni az álmok megvalósításához!
A tarlórépa a legrégebben termesztett zöldségeink közé tartozik, mely sokféleképpen elkészíthető, fogyasztható. Neve arra utal, hogy a gabonák lekerülése után a tarlóba vetették. Hajdani elterjedtségének oka, hogy termesztése rendkívül egyszerű, rövid tenyészideje miatt pedig elő-, és utóveteményként is szóba jöhet. Négy-hat héttel a vetés után már szedhető, fogyasztható.
Ha van vetésre előkészített ágyásunk, akkor ezekben a hetekben, kedvező időjárású – fagymentes – napokon már helybe vethető a petrezselyem. Magjai nagyon aprók, ezért a vetési mélység is kicsi, 0,5-1 cm legyen.
Tévhit, hogy a zord téli napokon nélkülöznünk kell a kertből, erkélyládából származó friss zöldségeket. Persze, a nagy tápanyagtartalmú, tápláló gumók és gyökerek nagyobb részét a tenyészidőszakban kell megtermelnünk, a télen szedhető zöldségek inkább kiegészítésként, vitamin-pótlásként jöhetnek szóba.
Sok éves vágyam valósult meg, amikor munkához láthattam Krisna-völggyel határos somogyvámosi kertünkben. A kertészkedést nem csupán hasznos termelő tevékenységnek vagy kiváló mozgási- és szabadidős tevékenységnek tekintem. Bár ezek sem elhanyagolható szempontok, számomra mégis a működő rendszerek kialakítása jelenti a fő kihívást.
Bájos és érdekfeszítő kisfilm, amelyben egy idős asszony számol be több évtizedes minimál-kertészkedési tapasztalatairól. A film sajnos már nem tekinthető meg ide kattintva (23 perc, magyar felirattal)… szerzői jogok miatt azóta törölték, sajnáljuk…
Egy (félig kezdő) biokertész pár naplója XI. Azért is jó Somogyvámoson lakni, mert könnyen hozzájutunk érett marhatrágyához 🙂 Veteményesünk talaja ugyan még nem kiáltott érezhetően tápanyag utánpótlásért, de mi két év használat után úgy gondoltuk, itt az ideje.
Folytatjuk somogyvámosi honfoglalásunk történetét (az első rész itt olvasható). A fásítást illetően duplán is motiváltak voltunk. Egyrészről cserépkályhával fűtünk, amire bizony novembertől áprilisig pakolni kell a fát, ami pedig nem olcsó mulatság (noha a gázfűtéshez viszonyítva még mindig sokkal jobban járunk). Elég nagy földterület birtokában badarság lett volna hosszú távon is az erdőgazdaságokra alapozva tervezni […]
A mi falunkban gyakoriak a hosszú belterületi telkek. A mai – voltaképpen városias életet élő – falusiak többsége számára ezek a földterületek jórészt kihasználhatatlanok. Többségüknek nincsenek mezőgazdasági gépeik, nincsenek igavonó állataik. Mi történik hát ezekkel a földekkel?
Álom, vagy valóság? Végre bekövetkezett! Sokfélék az okok, ám kétségtelen tény, hogy hazánkban újra divatba jött a veteményes. Még a panelházak erkélyén is felváltja a muskátlit a paradicsom. Nő a palántaárusok és eladott palánták-, csökken az eladó kiskertek száma.