Bede-Fazekas Ákos tájrendező és kertépítő mérnök, korábbi szakdolgozónk, a Szép Kertek című folyóirat számára írott cikksorozatában a gyakran hangoztatott megelőzés helyett az alkalmazkodásra helyezi a hangsúlyt. A sorozat első részében a jegenyefenyőkről esik szó.
Egy nemrégiben Somogyvámosra költözött úriember, név szerint Kohl János elhatározta, hogy az (alakulóban lévő) „Somogyvámosért Egyesület” keretein belül aktivizálja a falu lakóit, hogy az eddigieknél is nagyobb lendületet kapjon Somogyvámos környezettudatos fejlődése.
Egykori szép, közösségformáló, ma már kevésbé dívó szokás felelevenedésének lehetünk tanúi a somogyvámosi ökofaluban. A falu lakói heti két reggelen kalákában vesznek részt az önellátást célzó zöldségtermesztésben, majd mindenki továbbmegy saját szolgálatát végezni. Még a nagyobbacska gyerekek is alig várták, hogy kezdődjék a kerti szezon!
A hagyományos társadalom védikus mintája, a varnásrama társadalom legalább 5000 éve létezik a földön, és a mai napig modell maradt az emberi társadalom számára. A varnásrama intézménye egy túlnyomórészt mezőgazdasági alapú társadalmat takar, melyben az emberek egyszerű technológiával, az élet létfontosságú szükségleteinek megteremtése érdekében, helyben beszerezhető alapanyagokkal dolgoznak.
Vajon a modern társadalom tényleg előre halad a társadalmi és gazdasági fejlődés következtében? Vagy inkább a pusztulás felé tart a helytelen vezetés és a lelki értékek hiányából fakadó dekadens kultúra miatt? A napjainkban észlelhető válságjelenségek alapján nem nehéz eldönteni, hogy mi a válasz ezekre a kérdésekre.
Bede-Fazekas Ákos cikkének folytatása a Krisna-völgyben végzett kutatásainak eredményeiről. Számos javaslat arra nézve, hogy a következő években mit érdemes telepíteni kertjeinkben, parkjainkban. Az első rész itt olvasható
Bede-Fazekas Ákos, aki a közelmúltban végzett a Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karán, egyebek mellett Krisna-völgyben is folytatott kutatásokat. Honlapunk számára írott cikkében a szakdolgozati téma rövid összefoglalását adja.
A II. Fenntarthatósági Konferencián többször hallhatunk arról, hogy nem lehet beszélni a társadalmi fenntarthatóságról a gazdálkodás- és a természetes ökoszisztémák fenntarthatóságának megteremtése nélkül. Ugyanígy, nem beszélhetünk a gazdálkodás fenntarthatóságról sem, ha a talajt, a növényeket és állatokat nem kezeljük fenntartható módon.
Ahhoz, hogy az éghajlatváltozás hatásai következtében várható krízishelyzetet kezelni tudjuk, átfogó szemléleti változásnak kell kibontakoznia. Olyan elvekre gondolok, amelyek garantálják, hogy globális jelentőségű kérdésekkel kapcsolatban (fogyasztás változásai, erdők kezelése-kivágása, szén-dioxid kibocsátás stb.) az emberek ne dönthessenek felelőtlenül, ne cselekedhessenek az ökologikus elveknek ellentmondóan.
Amikor vendégek érkeznek Krisna-völgybe, gyakran csodálkozva állapítják meg, hogy itt milyen nagy zöld területek vannak, és a megszokotthoz képest mennyire nyugodt az élet. Ilyenkor el szoktuk mondani, hogy ez nem valamiféle csoda, esetleg véletlen következménye, hanem tudatos gazdálkodás, tájformálás és közösségépítés eredménye.