A magyar emberek a múltban a gabonát Életnek nevezték, mivel minden búzaszemben a következő élet teljes reménye és adottsága benne volt akár kikelt, akár beolvadt a kenyérbe. Azokban az időkben, amelyeket említünk, még jobban érezhető volt, mennyire függünk a természet és végső soron az Úr kínálta lehetőségektől.