Az önfenntartás egyik fontos része azoknak a vasból készült eszközöknek és szerszámoknak az előállítása, melyekkel megművelhetjük a földet, megmunkálhatjuk a fát, vagy amiben megfőzhetjük az ételt. Nézzük meg, hogy a honfoglaló őseink ezt hogyan oldották meg!
Az építés is kiváló családi elfoglaltság nyári estéken, nem beszélve a hamarosan következő sütésről-főzésről… (Beszélgetések az önellátásról c. könyvünkben külön fejezet szól a kemencék és tűzhelyek építéséről, a kenyérsütésről!)
A fenntarthatóság szempontjából igen lényeges kérdés a fűtés ökologikus megoldása. Ennek Krisna-völgyi módjáról bhakta Antal Balázs cserépkályhást és hulladékgazdálkodási technikust kérdeztük.
A kézműves csoport, mely főleg kismamákból áll, idén már szép készletet fűzött gyöngyékszerekből, gyékényből pedig edények, kosarak készültek. Az ékszerek mellett helyi készítésű nemez-tárgyak, festmények, csuhébabák és gyékényből készült tárgyak is gazdagítják a bolt kínálatát. Az édesszájúakat méhészetünk termékeivel várjuk, a természetes gyógymód hívei pedig helyben szedett gyógynövények szárítmányait vihetik haza.
A szupermarketek napjainkban általánossá vált, már-már megszokott ’dobd el hamar, vegyél újat’ (silány, környezetszennyező, nagyipari, műanyag) termékei helyett Krisna-völgyben természetes alapanyagokból és hagyományos módszerekkel készített, ízléses tárgyakkal találkoztunk. Az ökofalu kézműves üzemét Vrajesvari mataji (Tasi Istvánné), a kézműves csoport tagja lelkesen mutatta be.